Baleset

Itt ülök a gépen és gondolkozom, hogy jó ötlet volt-e felszállni.  Még azt sem tudom, hogy mit fogok csinálni ha hazaérek. Azt viszont tudom, hogy most egy ideig nem találkozom az R5-el. Majd ha összeszedtem magam. Az utón zenéthallgattam és aludtam, aztán végre leszállt a gép. Már este volt.Miután leszálltam megkerestem a bőröndjeimet és elindultam gyalog. Hívhattam volna egy Taxit de most jobnak láttam ha gyalogolok. Sétáltam majd megláttam egy szerelmes párt. Elkezdtek folyni a könnyeim.
Sírva mentem tovább majd amikor át akartam menni az úton.........

* Riker szemszöge*

- Remélem Rami látta az interjút!- mondja Rocky és továbbra is az útat nézi.
- Én is.- mondom.
Megint nagy csend lett a kocsiban.
- Megnézünk egy filmet ha hazaérünk?- töri meg a csendet Ross.
- Aha.- válaszolják a többiek.
Mikor hazaértünk kipakoltunk a kocsiból majd bevittük a cuccokat.
Mindenki leült a kanapéra és már el is kezdődött a film de én felmentem.
- Te nem nézed?- szól utánam Rydel.
- Nem. Fáradt vagyok!- mondom és tovább megyek. Bementem a szobámba és lefeküdtem az ágyon.
Csak bámultam a plafont amikor megcsörrent a mobilom.
- Igen?- veszem fel.
- Jó estét Riker Lynch?- szól bele egy férfi hang.
- Igen én vagyok!- ülök fel az ágyon.
- A barátnőjének autóbalesete volt. - mondja én meg azt hittem rosszul hallok.
- Mi? Hol van?-kérdezem. A férfi elmondta, hogy melyik kórházba szállították majd letettem.
Azonnal felpattantam és, mint az örült rohanni kezdtem.
- Mi történt?- kérdezi Rydel aggódva miközben én a cipőmet próbálom felvenni.
- Raminak autóbalesete volt.- mondom.
- Mi?- néz rám Anna.
- Be kell mennem a kórházba.- indulok el.
- Ilyen állapotban nem vezethetsz!- áll fel Rocky és kiveszi a kulcsot a kezemből.
- Induljunk már!- mondom idegesen.
- Szóljatok Rami szüleinek!- mondja Rocky és elindultunk a kocsi felé.
Azt hittem soha nem érünk be a kórházba.
- Jó estét! Ramóna Ponekkert keressük 18 éves lányt. Autóbalesettel hozták be.- mondja Rocky.
- Éppen műtik! Kérem üljenek le!- mutat a váró felé.
Odamentünk de én nem bírtam űlni. Fel-alá járkáltam. Ha elveszítem soha nem bocsájtom meg magamnak.
Időközben Rami szülei is megérkeztek Rydellékkel.
- Tudtok valamit?- kérdezi Rami apukája.
- Azt mondták, hogy most műtik.- mondja Rocky.
Már vagy egy órája vártunk és azt hittem megőrülök amikor végre egy orvos bukkant fel.
- Doktor úr!- léptem elé mire mindenki felpattant.
- Hozzàtartozói Ramónànak?- kérdezi.
- Igen. A barátja vagyok.-mondom.
- Mi pedig a szülei.- mondja Rami apukàja.
- Stabilizàltuk az àllapotàt. A làbàt még valószínű, hogy meg kell műteni.-mondja az orvos.
- Be lehet hozzà menni?- kérdezem.
- Igen. De nem biztos,hogy most felébred. És ne menjenek be sokan és ne maradjanak sokàig. 210-es szoba.- mondja majd elmegy.
Rami szülei felé fordultam és velük együtt bementem.
Ahogy beléptem a kórterembe elkapott a bűntudat.
Rami ott feküdt magatehetlenül az àgyon. Sàpadt volt. Bal keze és a làba be volt kötve.
- Az én hibàm.- mondtam halkan.
- Dehogy is. Ne hibàztasd magad.- mondta Rami anyukàja.
Még egy darabig bent voltunk majd megszólaltam.
- Nyugottan menyjenek haza. És ez a többiekre is vonatkozik.-mondom.
- Te itt maradsz?-kérdezi Rami anyukàja.
- Igen.- vàlaszolok.
Rami szülei elmentek én meg Ramihoz léptem. Odahúztam hozzà egy széket, leültem és megfogtam a kezét.
- Úgy hiànyoztàl. De nem így akartam veled talàlkozni. Nagyon szeretlek és nem szeretnélek elveszíteni.- mondtam.

- Másnap-

* Rami szemszöge*

Fogalmam sincs hol vagyok. A lábam és a karom nagyon fáj és úgy érzem, mintha mázsás súly lenne rajtam.

Ajtó nyitódást hallok mire megpóbálom kinyitni a szemem. Mikor kinyitottam egy fehér ruhás férfi és egy fehér ruhás nő nézett engem.

- Jó reggelt! A nevem Dr. Karl. Hogy érzi magát?- néz rám.

- Nagyon fáj a lábam és a kezem. De hol vagyok?-kérdezem.

- A Los Angelesi korházban.-válaszolja.

-  Hogy kerültem ide?-kérdezem.

- Elütötte egy autó. Nem emlékszik semmire?

- Arra emlékszem, hogy át akartam menni az úton. De utána már semmire.- mondom.

- Értem. Van valaki aki egész éjszaka nem mozdult maga mellől.- mondja az orvos.

- Ki?- kérdezem.

- Mindjárt bejöhet!- mondja az orvos. Még megvizsgált majd szólt a nővérnek, hogy jöjjön vissza és kösse át a kezem, aztán kiment.

Miután kimentek újra nyílt az ajtó és egy rég nemlátott személy lépett be rajta.

- Mit keresel itt?-kérdezem.

- Szia!- köszön és hozzám lép.

- Riker én nem akartam veled addig találkozni amíg össze nem szedem magam. És most főleg nem szeretném, hogy így láss. Kérlek me...- hadartam de nem tudtam befejezni mert  megcsókolt. Iszonyatosan hiányzott már ez az érzés.

- Nem érdekel, hogy nézel ki. Melleted akarok lenni örökké.- mondja és újra megcsókolt.

Csókunkat a nővér belépése szakítottam meg. Elkezdte levenni a kötést a kezemről.

- Ha nem bírja a sebeket nézni vagy a vért, akkor inkább forduljon el.- mondja.

- Olyan csúnya?-kérdezem.

- Az üveg elég csúnyán szétvágta.- mondja.

Riker a másik kezemet fogta. Először nem mertem odanézni majd mégis. A karom olyan volt, mintha pengével vagdostam volna össze.

Lefertőtlenítette a sebet, bekötötte és elment.

Egy darabig csend volt a kórteremben amit Riker tört meg.

- Láttad az interjút?-kérdezi. Negy levegőt vettem majd válaszoltam.

- Igen.

- Amiatt jöttél vissza?-kérdezi én meg továbbra is a takarómat néztem.

- Igen.- válaszolom.

- Rami!- fordítja felé a fejem.- Nagyon szeretlek és rettenetesen hiányoztál. Nem akarlak elveszíteni.- mondja amitól elkezdenek hullani a könnyeim.

- Én is szeretlek. És nekem is hiányoztál. Én sem akarlak elveszíteni.- mondom mire megcsókol.

- Akkor most felejtsük el, hogy mi volt és mi lett volna, ha nem üt el az autó. Szeretnék valamit kérdezni tőled.- mondja és feláll.

- Igen?!-nézek rá.

- Lennél a barátnőm?-kérdezi mire elmosolyodom.

- Igen.- mondom. Riker elővette a zsebéből a nyakláncot amit nekem adott az első randinkon majd feltette és megcsókolt.

- Nagyon hiányzott már ez az érzés.- mondom mosolyogva.

- Nem akarlak többet sírni látni oké?-kérdezi.

- Oké.- mondom.

Nagyon boldog vagyok. 

- Rami!- léptek be a többiek.

- Sziasztok!- mosolyogtam. Anna, Fanni, Savannah és Rydel a nyakamba borultak.

- Úgy hiányoztál.- mondja Rydel.

- Ti is nekem.

- Kicsim!- lép hozzám anya.

- Minden rendben?-kérdezi apa.

- Igen. A lábam és a kezem még fáj de már jól vagyok.- mondom.

- Mi lett a kezeddel?- kérdezi Ryland.

- Az üveg összevágta. És most kötötték át. Úgy néz ki, mintha pengével vágtam volna össze.- mondom.
- Ez mire való?-játsza Ratliff a kisgyereket és az infúziómhoz lépett.
- Hozá ne nyúlj!- mondom.
- Nyugi!- mondja mosolyogva.
- Amúgy nem azt mondta az orvos, hogy nem jöhettek be sokan?-kérdezte Riker.
- Amit nem tud az nem fáj!- mondja Fanni.
- Ez az én dumám!- mondom mire ő csak mosolyog.
- Szerintem Riker azért mondja, hogy elmenyjünk mert kettesben akarnak lenni.- mondja sejtelmesen Rydel.
- Akkor mi megyünk!- mondja anya és ad egy puszit majd apa is.
- Mi is! Jobbulást!-mondja Stormie majd elindulnak az ajtó felé.
- Sziasztok!- mondja Anna és megölel.
- Minek megyünk most úgy sem tudnak semmit se csinálni.- mondja Ratliff mire elnevettem magam.
A többiek is szép lassan elmentek és újra csak ketten voltunk Rikerrel.
- Hiányzott a hülyeségük!- mondom.
- És az enyém nem?- kérdezi Riker.
- Nem. Az érintésed hiányzott.- mondom mire megcsókol.
- És ez!- mondom mosolyogva majd újra megcsókolom.
Még beszélgettünk Rikerrel majd bejött az orvos és közölte, hogy holnap meglesz az eredmény és kiderül, hogy meg kell-e még műteni a lábam.
- Mostmár hazamehetsz!- mondtam Rikernek és bevettem a fájdalom csillapítót amit adtak.
- Nem megyek. Itt maradok veled!- mondja.
- De már tegnap éjszaka is itt voltál. Kényelmesebb neked otthon.- mondom.
- Oké. De megvárom míg elalszol.- mondja.
- Úgy is kidőlök pár perc múlva. Menyj csak nyugottan.- mondom neki.
- Oké. Szia! Vigyázz magadra!- csókol meg elég hosszan.
Mikor becsukta maga mögött az ajtót még egyszer kinyitotta és beszólt.
- Szeretlek!- mondja majd elment. Én ezen csak nevetni tudtam.
Megtaláltam a helyemet. Itt van Los Angelesben Riker mellet. Örökre.