Otthon édes otthon

Reggel felkeltem és már alig vártam, hogy Riker bejöjjön. Miután bejött szóltam a nővérnek, hogy jöjjön és kösse át a sebem. Most éppen próbálom felvenni a cipőmet.
- Mindjárt jön az orvos. Addig ne álj fel.- mondja Riker.
- De össze kell pakolnom.- mondom és fel akarok kellni de Riker visszalök.
- Már bepakoltam.- mosolyog.
- Jó napot!- jön be az orvos és hoz egy mankót is.
- Hazamehetek?- kérdezem boldogan.
- Igen. De jövő héten jöjjön vissza és addig ne nagyon áljon rá arra a lábára.- mondja majd odaadja a papírokat és kimegy.
- Végre!- mondom és a mankóra támaszkodva felállok.
- Mehetünk?- kérdezi Riker.
- Igen.- válaszolom boldogan.

* Ross szemszöge*

- Ross tisztelj meg minket azzal, hogy lejössz!- kiabáll fel Rydel.
- Hagyjatok már aludni!- kiabálom vissza.
Már azt hittem, hogy békénhagynak amikor valaki hírtelen lelök az ágyról.
- Normális vagy!?- nézek Rydelre.
- Jó reggelt! Gyere mert Rami ma jön haza és még meg kell csinálnunk mindent.
- Annyian vagyunk megy nélkülem is.- mondom álmosan.
- Sziasztok!- hallom meg Fanni hangját.
- Na végre! Szólj a drága pasidnak, hogy nagyon gyorsan tolja le a seggét, mert ha nekem kell mégegyszer feljönnöm akkor nagy baj lesz!- mondja Rydel és elmegy.
- Szerintem kelj fel ha nem akarsz balhét.-mondja Fanni nevetve.
Nagynehezen felkelek majd próbàlok levànszorogni a lépcsőn.
- Na végre! Gyere màr egy kicsit gyorsabban.-mondja Rydel és visszafordul a többiekhez. Màr majdnem lent voltam amikor Rocky viharzott el mellettem és ezzel fellökött.
- Bocsi tesó!- mondja és elmegy.
A többiek röhögtek majd végre eljutottam a kanapéig és leültem.
Rydel mindent elmond és mindenki szétszéled.
- Rikernek nem kéne itt lennie és segítenie?- kérdezem.
- Bement Ramiért a kórhàzba te sügér!- mondja Rydel. Felmegyek a szobàmba, felöltözök és elindulok Ramiékhoz dìszìteni.

* Rami szemszöge*

- De jó végre hazamenni!- mondom.

- Ugye mostmár itt maradsz?- néz rám egy pillanatra Riker.

- Soha többé nem megyek el!- mondom mire ő az egyik kezével megfogja a kezem a másikkal pedig továbbra is kormányoz.

- Ugye Rydel nem tervez semmi "hazatértem" bulit?- nézek Rikerre.

- Ő a húgom. Mindig tervez valamit.- mondja mire elnevetem magam.

- Megjöttünk!- parkol le.- Ne szálj ki!- mondja.

- Mi?- kérdezem értetlenül mire Riker kiszáll és kinyitja nekem az ajtót.

- Ki tudok szállni.- mondom.

- Nem mert nem álhatsz a lábadra.- mondja. Becsukja mögöttem az ajtót majd fogja a cuccaim és elindulunk be.

- Sziasztok!- köszöntünk és Rydelék már rohantak is hozzám.

- Gyere!- mennek be a nappaliba én meg utánuk. Egy hatalmas "ÜDV ITTHON" felirat alatt állt mindenki.

- Mondtam, hogy tervez valamit.- súgta Riker.

- Erről te is tudtál.- mondom.

- Részben.

Beszélgettünk és örültem, hogy végre itthon vagyok. Apáék kitalállták, hogy grillezünk amire Rocky egyből jelentkezett, hogy megcsinálja. Átmentünk Lynchékhez. Rydel kitalállta, hogy medencézzünk.

Bementem Rydel fürdőjébe és átöltöztem. A bikini felsőmet viszont nem tudtam bekötni. Ekkor kopoktak.

- Riker vagyok!- szólalt meg az ajtó mögül.

- Gyere!- mondom neki mire bejön.

- Segítsek?

- Légyszí.- mondom és megfordulok. Mikor bekötötte a bikini felsőmet, megpuszilta a nyakam mire felé fordultam.

- Nagyon, nagyon hiányoztál!- mondja és megcsókol.

- Te is nekem. Na gyere menyjünk.- indulunk ki.

Mivel nem voltam hajlandó mankóval közlekedni Riker felkapott és levitt a medencéhez.

- Hol van a szakácsunk?- kérdezem miközben Riker is leül mellém.

- Rami ezt látnotok kell!- kiabáll oda Ratliff.

A következő pillanatban Rocky biciklivel belehajt a medencébe. Ezen persze szakadtunk a röhögéstől.

- Srácok csináljuk meg az ice bucket challenget!- mondja Rydel.

Mindent elkészítettek és megcsinálták. Ezen is megint jót nevettünk.

- Nagyon hideg?- kérdezem Rikertől nevetve.

- Rohadtul!- mondja én meg tovább nevetek.

Egész este beszélgettünk, nevettünk. Nagyon jó volt újra itthon lenni. 

Elindultunk haza de Riker elkísért.

- Holnap bemegyek a forgatásra.- mondom.

- Mi? De nem tutsz táncolni.- mondja Riker.

- De itthon sem tudok maradni.

- Akkor érted jövök.- mondja és megcsókol.

- Szeretlek!- mondom és bemegyek.

Remélem tetszett! A fejlécet pedig köszönöm Klaunak :) :* <3

Műtét

Alig aludtam az éjjel. Riker egész végig mellettem volt és hiàba mondtam neki,nem akart hazamenni. Hamarosan megműtenek és már csak reménykedni tudok, hogy minden rendben lesz.
- Nemsokàra jön az orvos.- lép be Riker az ajtón.
- Soha nem rettegtem ennyire.-mondom. Riker leül az àgyamra,hàtradől és àtkarol.
- Nyugi! Nem lesz semmi baj.- puszilja meg a fejem majd megfogja a kezem.
- Azelőtt is ezt mondtad mikor kiderült, hogy semmi sincs rendben!-mondom.
Riker még probàl nyugtatni de làtom rajta,hogy ő is fél. Később az orvos lép be két másik férfival.

- Akkor mehetünk?- néz rám az orvos.

- Igen!- válaszolom majd Rikerre nézek aki megcsókol.

Elindultunk a műtő felé.

* Riker szemszöge*

Miután Ramit elvitték gondoltam felhívom Curt-öt.

- Szia!- veszi fel a telefont.

- Szia!- köszönök.

- Hol vagy?- kérdezi.

- Kórházban.- mondom.

- Mivan?- rémül meg.

- Nekem nincs bajom. 

- Rami?

- Igen.- mondom.

- Mesélj el mindent.

- Hosszú.- mondom.

- Ráérek.- elkezdem mesélni a történetet.

- És miért csak most szólsz?- kérdezi Curt.

- Bocsi! Viszont most megyek szia!- teszem le a telefont.

Már egy órája vártam és közben Rami szülei is megérkeztek. Rydelék is bent voltak de hazaküldtem őket, hogy próbáljanak. Nehezen, de hazamentek. Még vártunk fél órát majd végre kihozták Ramit.

* Rami szemszöge*

Kinyitottam a szemem és egyből Rikerrel talàltam magam szembe.

- Hogy vagy?- kérdezi és anyàék is odajöttek.

- Fàradt vagyok.- mondom.

- Az ilyenkor normàlis.-mondja anya akit màr régen műtöttek.

- Jó napot!- lép be az orvos. - Hogy van?- néz ràm.

- Fàradt vagyok.- mondom.

- Igen az altató miatt.

- Hogy sikerült a műtét?- kérdezem félve.

- Jól. Minden rendben van. Holnap màr haza is mehet de kap egy mankót. És lehetőleg még ne nagyon àljon rà a làbàra.- mondja én meg megkönnyebültem.

- Köszönjük!-fog kezet apa az orvossal majd az utóbbi kimegy a kórteremből.

- Mondtam, hogy minden rendben lesz.- csókol meg Riker.

Nagyon örültem, hogy minden oké és, hogy holnap végre hazamehetek.

Anyàék éppen búcsúzkodtak amikor Naya rontott be.

- Édes istenem! Minden oké? Mi történt?-kérdezi miközben megölelt.

- Szia! Nyugi nincs semmi bajom.- mondom mosolyogva.

- Jöttem volna előbb is de VALAKI- néz szúrós szemmel Rikerre- csak pàr óràja szólt.

- Naya ők itt a szüleim.- mutatom be őket.

Miutàn anyàék elmentek elmeséltem mindent Nayanak, aztàn ő is elment.

Riker pedig felhívta Rosst.

- Szia! Mi van Ramival?- kérdezi Ross.

- Köszi jól vagyok!- mondom.

- Rami!- üvöltötték egyszerre a telefonba.
- Minden rendben?- kérdezi Ryland.
- Igen. Minden oké és holnap már haza is mehetek.- mondom boldogan.
- De jóó!- ujjong Rydel.
- Viszont most Raminak pihennie kell úgyhogy sziasztok!- teszi le a telefont Riker.
- Még beszéltem volna.- mondom a sértődöttet játszva.
- Látom rajtad, hogy álmos vagy.- mondja.
- Igaz.
- Holnap jövök érted. Pihenj! Szeretlek!- csókol meg Riker és elmegy.
Egyből elalszom.

Eredmény

Reggel kinyitom a szemem és Rikerrel találom magam szembe.
- Szia!- köszön és megcsókol.
- Szia! Mióta vagy itt?-kérdezem és megdörszölöm a szemem.
- Kb. egy órája.- mondja és megfogja a kezem.
- Mennyi az idő?-kérdezem és felülök.
- Nyolc óra.
- Akkor te már hét órakkor itt voltál?-nézek rá.
- Igen. Kicsit nehezen engedtek be, de Riker Lynch mindent megold.- mondja elégedetten.
- Te kis hülye!- nevetek és megcsókolom.
- Jó reggelt!- köszön az orvos és bejön a nővérrel.
- Jó reggelt!- köszönünk vissza Rikerrel.
- Hogy érzi magát?-kérdezi az orvos miközben a nővér megint átkötni készül a kezemet.
- A lábam és a karom még mindig fáj.- mondom.
- Értem. Dél körül érkezik meg a lábvizsgálat eredménye.- mondja.
- És mikor mehetek haza?-teszem fel a legfontosabb kérdést, ugyanis már utálok itt lenni.
- Ha az eredmények jók lesznek akkor holnap. - mondja majd kimegy.
A nővér is kimegy, mert kint hagyta a fertőtlenítőt.
- Remélem minden oké lesz és hazamehetek. Már utálok itt lenni. Minden olyan fehér és kórház szagú.- mondom mire Riker elneveti magát.
- Mindjárt színesebb lesz minden!- mondja mire furán nézek rá.
Erre Rydel, Anna, Fanni, Savannah és a többiek léptek be lufikkal és virágokkal.
- Sziasztok!- köszönök boldogan.
- Sziaa!- köszönnek vissza.
- Ez mi?- nézek a virágokra és a lufikra.
- Meglepi!- mondja Rydel és megölel.
- Köszönöm de nem kellet volna!- mondom.
- De igen!- mondja Ross.
- Viszont szerintem menyjetek ki, mert mindjárt visszajön a nővér.- mondom.
- Beköti a kezed?-kérdezi Fanni.
- Igen.- mondom.
- Látni akarom a sebed!- mondja Ryland izgatottan.
Elkezdtem a félig leszedett kötést tovább bontani.
- Biztos látni akarjátok?-kérdezem.
- Igen!- mondja Ryland és Ross egyszerre.
Leszedem a kötést mire mindenki ilyedten és elszörnyedve néz a kezemre.
- Na ezért nem akartam, hogy lássátok.- mondom.
- Jó napot!- lép be a nővér meglepetten.
- Jó napot!- köszönnek vissza a többiek nem is foglalkozva azzal, hogy nemsokára kizavarják őket.
- Elnézést de nem lehetnek bent ennyien.- mondja a nővér.
- Akkor mi kimegyünk!- mondja Anna és magávalhúzva Rockyt, Rosst és Fannit.
- Rydel és Ryland maradhat?- kérdezem a nővérre nézve.
- Igen.- mondja mire a többiek kimennek ők ketten meg Riker mögé állnak.
A nővér éppen lefertőtleníteni készül a sebemet én meg megszorítom Riker kezét.
- Ennyire fáj?-kérdezi Ryland mikor végzett a nővér.
- Csíp.- mondom.
Gyorsan bekötötte majd kiment.
- Mikor jöhetsz haza?-kérdezi Delly.
- Délben kapok eredmény, hogy mi van a lábammal és ha minden oké akkor holnap.- mondom.
- A lábad milyen?-kérdezi Ryland mire lehúzom a kötött lábamról a takarót.
- Nem láttam még. Amióta itt vagyok be van kötve.- mondom és visszatakarom.
Rydelékkel még beszélgettem majd elindultak haza a többiekkel.
- Te nem mész?- kérdezem Rikertől.
- Nem. Eszem lent a büfében és megvárom az eredményt.- mondja. Ekkor anyáék lépnek be.
- Sziasztok!- köszönök.
- Akkor én elmegyek kajálni!- mondja Riker majd feláll és kimegy.
- Szia!- lép hozzám anya és megpuszil majd leül Riker helyére.
- Hogy vagy?- ad egy puszit a fejemre apa és odahúz anya mellé egy másik széket és ő is leül.
- Jól. Most kötötték át a karomat. Beszéltem az orvossal és azt mondta, hogy délben jön meg az eredmény és ha minden oké akkor holnap hazamehetek.- mondom boldogan.
- Ez nagyszerű!- mondja anya.
- Mi ez a sok lufi és virág?- néz körbe apa a kórteremben.
- Rydelék fel akartak vidítani.- mondom mire apa csak egy olyan "mindent értek" fejet vág.
- Haragszotok rám?- kérdezem félve.
- Miért haragudnánk?-kérdezi anya.
- Mert nem figyeltem amikor átmentem az úton.- válaszolom.
- Nem haragszunk. És aki elütött az az ember részegen vezetett.- mondja apa.
- Viszont mostmár döntöttem. Itt maradok Los Angelesben. Színészkedek tovább a Glee-ben. És maradok Riker mellet.- mondom.
Anyáékkal tovább beszélgettünk majd Riker jött be mögötte az orvossal.
- Megvan az eredmény?-kérdezem miközben apa kezetfog az orvossal.
- Igen-válaszolja a doki.
Nagyon félek, hogy mi az eredmény. Ránézek Rikerre aki bátorítóan mosolyog, majd odalép hozzám és megfogja a kezem.
- Nos ami az eredmény illeti nincs valami jó hírem.- mondja az orvos.
- Tudtam.- mondom a sírás határán.
- A lába eléggé megsérült a baleset során. Viszont lenne egy műtét aminek segítségével rendbe jöhet.De vannak kockázatok- mondja az orvos.
- Milyen kockázat?- kérdezi apa.
- Ez egy kockázatos műtét. Ha nem sikerül Rami többé nem táncolhat. Sőt előfordulhat, hogy amputálni kell a lábát.- mondja az orvos én meg majdnem elsírom magam.
- És mi van ha nem vállalom a műtétet?- kérdezem.
- Akkor sajnos többé nem táncolhat.- mondja az orvos.
- Szóval, hogyha Rami nem válalja a műtétet akkor többé nem táncolhat, de ha válalja akkor lehet, hogy akkor sem táncolhat?- kérdezi Riker.
- Igen. Gondolja át. Ha válalja holnap meg tudjuk műteni és akkor holnap után már haza is mehet.- mondja az orvos.
- Köszönjük!- mondja apa majd kimegy az orvos.
- Édesem!- ül le az ágyamra Riker és szorosan magához ölelt miközben nekem patakokba folytak a könnyeim.
Nem táncolhatok? El sem tudom képzelni az életemet tánc nélkül. És ha még amputálni is kell.....
- Ne aggódj minden rendben lesz!- mondja apa.
 Anyán látom, hogy teljesen kivan.
- Menyjetek haza. Riker te is hazamehetsz!- mondom.
- Felejsd el! Itt maradok veled!- mondja és tovább ölelget.
- Itt maradsz?- néz apa Rikerre.
- Igen.- mondja.
- Akkor mi hazamegyünk.- mondja apa. Anyával elmentek belőlem meg mégjobban kitört a zokogás.
- Ne sírj!- vígasztal Riker.
- De el sem tudom képzelni az életemet a tánc nélkül.- mondom és tovább sírok.

* Riker szemszöge*

Rami elaludt. Hihetetlen amit az orvos mondott. Kimegyek a folyosóra és felhívom Rydelt.
A második csörgésre felveszi.
- Szia! Megvan az eredmény?- kérdezi.
- Igen. És rossz hírem van?- mondom.
- Mit mondtak?- kérdezi Ross. Ezek szerint ki vagyok hangosítva.
- Azt, hogy Rami lába annyira sérült, hogy nem táncolhat.
- Mi?- kérdezi elképedve Anna.
- De azt mondta az orvos, hogy ha Rami válalja akkor holnap meg tudják műteni és akkor rendbe jöhet. De ha nem sikerül a műtét akkor lehet, hogy amputálni kell a lábát.- mondom.
- Mi van?- kérdezi Rocky.
- Ez most komoly?- kérdezi Ross.
- Igen.- mondom.
- Rami kiborult mi?- kérdezi Savannah.
- Eléggé.- mondom.
- Szegény.
- Ma szerintem már ne gyertek be. Most megyek sziasztok!- mondom és leteszem.
Visszamegyek a kórterembe ahol Rami már fent van.
- Szia!-lépek hozzá.
- Döntöttem.- mondja.
- És hogyan?- kérdezem.
- Vállalom a műtétet.
- Szóljak az orvosnak?- kérdezem.
- Igen.- mondja. Kimegyek és elkedzem keresni az orvost. Hamar meg is találom majd visszamegyünk Ramihoz.
- Döntött?- kérdezi az orvos.
- Igen. Vállalom a műtétet.- mondja Rami.
- Rendben akkor holnap.- mondja az orvos majd kimegy.

* Rami szemszöge*

Riker egész délután próbálta elterelni a gondolataimat több-kevesebb sikerrel.
Most éppen az ablakon néz ki én pedig agyalok a műtéten.
- Hogy fogok kinézni láb nélkül?- töprengek mire Riker azonnal odajön mellém.
- Ne gondolj ilyenre. Nem fogod elveszíteni a lábad. Holnap megműtenek minden rendben lesz és holnap után haza is jöhetsz velem. És akkor megkapod a meglepetésed.- mondja mosolyogva.
- Meglepetés?-nézek rá.
- Aha.- mondja.
- Mi lesz a meglepi?- kérdezem.
- Majd meglátod.- mondja és megcsókol.
- Figyelj Riker.- fogom meg a kezét és a szemébe nézek.
- Igen?- néz rám.
- Igérj meg nekem valamit.
- Mit?- kérdezi.
- Ha nem sikerül a műtét.... és amputálják a lábam akkor.....- mondom de elsírom magam.
- Akkor?- kérdezi Riker.
- Akkor keres egy másik lányt.
- Mi?- kérdezi.
- Nem akarom, hogy egy nyomorék legyen a csajod. És nem akarlak hátráltatni. Nem akarok a terhedre lenni.- mondom sírva.
- Nem ezt felejsd el! Szeretlek és nem foglak elengedni soha! Egyszer már majdnem elveszítettelek. Mégegyszer nem hagyom!- mondja és megcsókol.
Elmosolyodok mire megcsókol. El sem tudom képzelni az életemet a tánc és Riker nélkül.

Trailer

Kész lettem az új trailerrel!!! :)

Baleset

Itt ülök a gépen és gondolkozom, hogy jó ötlet volt-e felszállni.  Még azt sem tudom, hogy mit fogok csinálni ha hazaérek. Azt viszont tudom, hogy most egy ideig nem találkozom az R5-el. Majd ha összeszedtem magam. Az utón zenéthallgattam és aludtam, aztán végre leszállt a gép. Már este volt.Miután leszálltam megkerestem a bőröndjeimet és elindultam gyalog. Hívhattam volna egy Taxit de most jobnak láttam ha gyalogolok. Sétáltam majd megláttam egy szerelmes párt. Elkezdtek folyni a könnyeim.
Sírva mentem tovább majd amikor át akartam menni az úton.........

* Riker szemszöge*

- Remélem Rami látta az interjút!- mondja Rocky és továbbra is az útat nézi.
- Én is.- mondom.
Megint nagy csend lett a kocsiban.
- Megnézünk egy filmet ha hazaérünk?- töri meg a csendet Ross.
- Aha.- válaszolják a többiek.
Mikor hazaértünk kipakoltunk a kocsiból majd bevittük a cuccokat.
Mindenki leült a kanapéra és már el is kezdődött a film de én felmentem.
- Te nem nézed?- szól utánam Rydel.
- Nem. Fáradt vagyok!- mondom és tovább megyek. Bementem a szobámba és lefeküdtem az ágyon.
Csak bámultam a plafont amikor megcsörrent a mobilom.
- Igen?- veszem fel.
- Jó estét Riker Lynch?- szól bele egy férfi hang.
- Igen én vagyok!- ülök fel az ágyon.
- A barátnőjének autóbalesete volt. - mondja én meg azt hittem rosszul hallok.
- Mi? Hol van?-kérdezem. A férfi elmondta, hogy melyik kórházba szállították majd letettem.
Azonnal felpattantam és, mint az örült rohanni kezdtem.
- Mi történt?- kérdezi Rydel aggódva miközben én a cipőmet próbálom felvenni.
- Raminak autóbalesete volt.- mondom.
- Mi?- néz rám Anna.
- Be kell mennem a kórházba.- indulok el.
- Ilyen állapotban nem vezethetsz!- áll fel Rocky és kiveszi a kulcsot a kezemből.
- Induljunk már!- mondom idegesen.
- Szóljatok Rami szüleinek!- mondja Rocky és elindultunk a kocsi felé.
Azt hittem soha nem érünk be a kórházba.
- Jó estét! Ramóna Ponekkert keressük 18 éves lányt. Autóbalesettel hozták be.- mondja Rocky.
- Éppen műtik! Kérem üljenek le!- mutat a váró felé.
Odamentünk de én nem bírtam űlni. Fel-alá járkáltam. Ha elveszítem soha nem bocsájtom meg magamnak.
Időközben Rami szülei is megérkeztek Rydellékkel.
- Tudtok valamit?- kérdezi Rami apukája.
- Azt mondták, hogy most műtik.- mondja Rocky.
Már vagy egy órája vártunk és azt hittem megőrülök amikor végre egy orvos bukkant fel.
- Doktor úr!- léptem elé mire mindenki felpattant.
- Hozzàtartozói Ramónànak?- kérdezi.
- Igen. A barátja vagyok.-mondom.
- Mi pedig a szülei.- mondja Rami apukàja.
- Stabilizàltuk az àllapotàt. A làbàt még valószínű, hogy meg kell műteni.-mondja az orvos.
- Be lehet hozzà menni?- kérdezem.
- Igen. De nem biztos,hogy most felébred. És ne menjenek be sokan és ne maradjanak sokàig. 210-es szoba.- mondja majd elmegy.
Rami szülei felé fordultam és velük együtt bementem.
Ahogy beléptem a kórterembe elkapott a bűntudat.
Rami ott feküdt magatehetlenül az àgyon. Sàpadt volt. Bal keze és a làba be volt kötve.
- Az én hibàm.- mondtam halkan.
- Dehogy is. Ne hibàztasd magad.- mondta Rami anyukàja.
Még egy darabig bent voltunk majd megszólaltam.
- Nyugottan menyjenek haza. És ez a többiekre is vonatkozik.-mondom.
- Te itt maradsz?-kérdezi Rami anyukàja.
- Igen.- vàlaszolok.
Rami szülei elmentek én meg Ramihoz léptem. Odahúztam hozzà egy széket, leültem és megfogtam a kezét.
- Úgy hiànyoztàl. De nem így akartam veled talàlkozni. Nagyon szeretlek és nem szeretnélek elveszíteni.- mondtam.

- Másnap-

* Rami szemszöge*

Fogalmam sincs hol vagyok. A lábam és a karom nagyon fáj és úgy érzem, mintha mázsás súly lenne rajtam.

Ajtó nyitódást hallok mire megpóbálom kinyitni a szemem. Mikor kinyitottam egy fehér ruhás férfi és egy fehér ruhás nő nézett engem.

- Jó reggelt! A nevem Dr. Karl. Hogy érzi magát?- néz rám.

- Nagyon fáj a lábam és a kezem. De hol vagyok?-kérdezem.

- A Los Angelesi korházban.-válaszolja.

-  Hogy kerültem ide?-kérdezem.

- Elütötte egy autó. Nem emlékszik semmire?

- Arra emlékszem, hogy át akartam menni az úton. De utána már semmire.- mondom.

- Értem. Van valaki aki egész éjszaka nem mozdult maga mellől.- mondja az orvos.

- Ki?- kérdezem.

- Mindjárt bejöhet!- mondja az orvos. Még megvizsgált majd szólt a nővérnek, hogy jöjjön vissza és kösse át a kezem, aztán kiment.

Miután kimentek újra nyílt az ajtó és egy rég nemlátott személy lépett be rajta.

- Mit keresel itt?-kérdezem.

- Szia!- köszön és hozzám lép.

- Riker én nem akartam veled addig találkozni amíg össze nem szedem magam. És most főleg nem szeretném, hogy így láss. Kérlek me...- hadartam de nem tudtam befejezni mert  megcsókolt. Iszonyatosan hiányzott már ez az érzés.

- Nem érdekel, hogy nézel ki. Melleted akarok lenni örökké.- mondja és újra megcsókolt.

Csókunkat a nővér belépése szakítottam meg. Elkezdte levenni a kötést a kezemről.

- Ha nem bírja a sebeket nézni vagy a vért, akkor inkább forduljon el.- mondja.

- Olyan csúnya?-kérdezem.

- Az üveg elég csúnyán szétvágta.- mondja.

Riker a másik kezemet fogta. Először nem mertem odanézni majd mégis. A karom olyan volt, mintha pengével vagdostam volna össze.

Lefertőtlenítette a sebet, bekötötte és elment.

Egy darabig csend volt a kórteremben amit Riker tört meg.

- Láttad az interjút?-kérdezi. Negy levegőt vettem majd válaszoltam.

- Igen.

- Amiatt jöttél vissza?-kérdezi én meg továbbra is a takarómat néztem.

- Igen.- válaszolom.

- Rami!- fordítja felé a fejem.- Nagyon szeretlek és rettenetesen hiányoztál. Nem akarlak elveszíteni.- mondja amitól elkezdenek hullani a könnyeim.

- Én is szeretlek. És nekem is hiányoztál. Én sem akarlak elveszíteni.- mondom mire megcsókol.

- Akkor most felejtsük el, hogy mi volt és mi lett volna, ha nem üt el az autó. Szeretnék valamit kérdezni tőled.- mondja és feláll.

- Igen?!-nézek rá.

- Lennél a barátnőm?-kérdezi mire elmosolyodom.

- Igen.- mondom. Riker elővette a zsebéből a nyakláncot amit nekem adott az első randinkon majd feltette és megcsókolt.

- Nagyon hiányzott már ez az érzés.- mondom mosolyogva.

- Nem akarlak többet sírni látni oké?-kérdezi.

- Oké.- mondom.

Nagyon boldog vagyok. 

- Rami!- léptek be a többiek.

- Sziasztok!- mosolyogtam. Anna, Fanni, Savannah és Rydel a nyakamba borultak.

- Úgy hiányoztál.- mondja Rydel.

- Ti is nekem.

- Kicsim!- lép hozzám anya.

- Minden rendben?-kérdezi apa.

- Igen. A lábam és a kezem még fáj de már jól vagyok.- mondom.

- Mi lett a kezeddel?- kérdezi Ryland.

- Az üveg összevágta. És most kötötték át. Úgy néz ki, mintha pengével vágtam volna össze.- mondom.
- Ez mire való?-játsza Ratliff a kisgyereket és az infúziómhoz lépett.
- Hozá ne nyúlj!- mondom.
- Nyugi!- mondja mosolyogva.
- Amúgy nem azt mondta az orvos, hogy nem jöhettek be sokan?-kérdezte Riker.
- Amit nem tud az nem fáj!- mondja Fanni.
- Ez az én dumám!- mondom mire ő csak mosolyog.
- Szerintem Riker azért mondja, hogy elmenyjünk mert kettesben akarnak lenni.- mondja sejtelmesen Rydel.
- Akkor mi megyünk!- mondja anya és ad egy puszit majd apa is.
- Mi is! Jobbulást!-mondja Stormie majd elindulnak az ajtó felé.
- Sziasztok!- mondja Anna és megölel.
- Minek megyünk most úgy sem tudnak semmit se csinálni.- mondja Ratliff mire elnevettem magam.
A többiek is szép lassan elmentek és újra csak ketten voltunk Rikerrel.
- Hiányzott a hülyeségük!- mondom.
- És az enyém nem?- kérdezi Riker.
- Nem. Az érintésed hiányzott.- mondom mire megcsókol.
- És ez!- mondom mosolyogva majd újra megcsókolom.
Még beszélgettünk Rikerrel majd bejött az orvos és közölte, hogy holnap meglesz az eredmény és kiderül, hogy meg kell-e még műteni a lábam.
- Mostmár hazamehetsz!- mondtam Rikernek és bevettem a fájdalom csillapítót amit adtak.
- Nem megyek. Itt maradok veled!- mondja.
- De már tegnap éjszaka is itt voltál. Kényelmesebb neked otthon.- mondom.
- Oké. De megvárom míg elalszol.- mondja.
- Úgy is kidőlök pár perc múlva. Menyj csak nyugottan.- mondom neki.
- Oké. Szia! Vigyázz magadra!- csókol meg elég hosszan.
Mikor becsukta maga mögött az ajtót még egyszer kinyitotta és beszólt.
- Szeretlek!- mondja majd elment. Én ezen csak nevetni tudtam.
Megtaláltam a helyemet. Itt van Los Angelesben Riker mellet. Örökre.

Interjú

- Egy hónappal később-

* Rocky szemszöge*

A négy napos túrnénk egy hónapra bővült. Szerintem jobb volt, hogy meghosszabítottàk így legalàbb valami lefoglalt minket. Amióta Rami elment üres és hiànyos a tàrsasàg. Ross és Fanni hol felfaljàk egymàst, hol összevesznek és nem szólnak egymáshoz. Rydel és Ell jól megvannak aminek örülök.
Ryland és Savannah is megvannak.
Viszont Riker fejében nem tudom mi forog. Tegnap értünk haza és azóta bent van a szobàjàban és valamit tervez. 

- Meddig csinálsz úgy, mint aki gondolkozik?- kérdezi a mellettem fekvő Anna csukott szemmel.

- Mióta vagy fent?- kérdezem és felé fordítom a fejem.

- Nem régóta.- nyitja ki a szemét.
- Szeretlek.- mondom és teljesen felé fordulok.
- Én is. Csinálunk palacsintát?-kérdezi mosolyogva.
- Persze.- pattantam fel. Lementünk a konyhába ahol senki nem volt.
Nekiálltunk palacsintát csinálni.Mikor már az utolsót is megsütöttük el akartam tenni a lisztet de előtte belemarkoltam és megdobtam vele Annát. Mire ő is megdobott és egy liszt csata alakult ki.
Átkaroltam Anna derekát és megcsókoltam.
- Sziasztok!- lép be a konyhába Riker mire elengettük egymást.
- Szia!- köszöntünk.
- Kérsz palacsintát?-kérdezi Anna.
- Nem kössz.
- Mi ez a ruha? Hova mész?- kérdezem és beleiszok a teámba.
- A clevver Tv-hez.- mondja én meg majdnem visszaköptem a teát.
- Minek?-kérdezi Anna.
- Interjút adni. Viszont ti is kellenétek.- mondja.
- Haver az egész ház még alszik. - mondom.
- Már mindenkit felébresztettem. Gyertek!- mondja és kihív minket a nappaliba. Mindenki kómásan várta, hogy Riker elmondja amit szeretne.

* Rami szemszöge*

Ma nincs suli. Ennek régen de örültem. Most viszont fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni.
Felöltöztem és lementem a konyhába.
- Jó reggelt!- köszön Zsanett életvidáman. Belém is sugározhatna egy kis életkedvet.
- Szia!- köszönök vissza.
- Reggelit?- nyújtja felém a serpenyőt amiben tojás rántotta van.
- Nem kössz.- mondom és a hűtőböl kiveszek egy joghurtot.
- Figyelj ez így nem lesz jó!- mondja.
- Mi?-kérdezem.
- Ez. Amióta visszajöttél nem csinálsz mást csak felkelsz, elmész a suliba, hazajössz, tanulsz, elmész a temetőbe, hazajössz bemész a szobádba és sírsz majd lefekszel aludni. És ez megy egy hónapja.- mondja idegesen Zsanett.
- Mit csináljak?-kérdezem.
- Van egy ötletem. Készülődj és elmegyünk sétálni.- mondja.
Kedvetlenül felmentem és felöltöztem. Utána elmentünk Zsanettal sétálni.
- Erre emlékszel?- mutat a házunk melletti házra.
- Igen. Kiskorunkba mindig innen loptunk almát meg minden féle gyümölcsöt. Pedig nálunk is rengeteg volt.- mondom.
- Mi voltunk a falu "bajkeverői". Mindig jött át a bácsi, hogy megloptuk a szülők meg csak leszidtak.- mondja mire elmosolyodom.
- Hogy vártuk, hogy felnőjünk.- mondom.
- Igen. Most meg bármit megtennék, hogy mégegyszer veled átmásszak ezen a kerítésen.- nevet.
- Szerinted még megvan a titkos bejáratunk? Tudod amikor megemeltette a kerítést csináltunk egy titkos átjáró szerűséget.- mondom.
- Tényleg. Nézzük meg.- mondja Zsanett. Elindultunk megnézni, hogy ott van-e. És ott volt.
Még sétáltunk és nosztalgiáztunk majd hazamentünk.
- Van egy ötletem.- mondja Zsanett és leül a kanapéra.
- Mi?- kérdezem és mellé ülök.
- Úgy hallottam, hogy Linda ma este házi bulit tart. Elmehetnénk.- mondja.
- Ne! Külömben is. Linda utál ahogy én is.
- Figyelj! Lindát nem érdekli, hogy ki megy el. Csak az, hogy mennyien vannak. Elmegyünk és szórakozunk. - Ő is minden buliba bepofátlankodik.- mondja Zsanett. Nagynehezen rávett, hogy menyjünk el este abba a buliba. Kitalálta, hogy ő fogja kiválasztani a ruhámat és ki is sminkel.
- Ez tökéletes lesz!- mutatja fel a fehér szoknyát.
- Ez nem túl ünnepélyes?-kérdezem.
- Nem! Na menyj mosd meg a hajad, zuhanyozz le és kicsinosítalak!- mondja örömködve Zsanett.
- Most olyat játszunk, hogy én vagyok hamupipőke te pedig a jótündér?-kérdezem miközben bemegyek a fürdőbe. Lezuhanyoztam majd mire kijöttem Zsanett már kész volt.
- Te mikor..?-kérdezem.
- Reggel mostam hajat és gyorsan lezuhanyoztam, sminkeltem és felhúztam a ruhám.- mondta mosolyogva.
Bementünk a szobámba ahol leültetett egy székbe. Megcsinálta a hajam majd a sminkem. Ezután felvettem a ruhámat.
- Gyönyörű vagy!- mondja.


- Minek ez a felhajtás? Elég lett volna egy kiengedett haj egy farmer meg egy póló.- mondom.
- Nem!- mondja.
Megvártuk míg Peti hazaér a melóbol majd elindultunk. Mikor odaértünk kiszálltunk az autóbol és bementünk.
- Nocsak- nocsak! Leszoktál a rockról?-kérdezi Linda.
- Szia!-köszöntem.
- Szia Linda!- köszön Zsanett is majd bementünk.
Már vagy egy órája buliztunk de én csak halálra untam magam.
- Zsanett nem megyünk haza?-kérdezem.
- Nem! Érezd már jól magad!- mondja.
Már készültem egyedül hazamenni amikor hírtelen lekapcsolódott a zene és Linda szaladt el mellettem.
Utána mentem. Bement a nappaliba és bekapcsolta a TV-t. Néhányan hurrogtak amit egyből szóvá is tett.
- Mindjárt folytatjuk a bulit de most csendet kérek! Akinek nem tetszik az elmehet!- mondja és leül.
Közben Zsanett is megérkezett aki kérdőn nézett rám mire én csak vállat vontam.
A következő pillanatban megjelent a Clevver TV felirat.
- Jó napot kívánok! Itt van velünk nem más, mint az R5 legidősebb tagja Riker Lynch.- mondja a műsorvezető én meg majdnem elájultam.
- Szia Riker! Ha jól tudom most egy lány miatt vagy itt igaz?
- Igen. Jól tudod.
- Ki ez a lány és mi történt?
- Még nyár elején megismertem egy gyönyörű és tehetséges lányt. Sajnos egy barátja meghalt így visszament a szülővárosába. Aztán visszajött és elbúcsúzott.



- A nevét elárulod?- kérdezi a műsorvezető. Itt volt az a pont ahol nem tudtam mit gondoljak. Ha elmondja a nevem akkor mindenki rájön.
- Azt nem mondhatom el. Viszont remélem, hogy nézi ezt az interjút.- mondja.
- Mivel azt kérted, hogy mindenhol vetítsék valószínű, hogy látja. Üzensz neki valamit?
- Igen. Azt, hogy nagyon szeretem. És mindig is várni fogok rá!- mondja amitől elsírtam magam.
- Szeretnél küldeni neki egy dalt?-kérdezi a műsorvezető.
- Igen.- áll fel Riker és a színpadra lép ahol a banda többi tagja is ott van.
- Nagyon szeretlek R!- mondja és elkezd énekelni.

Miután elénekelték a dalt nem bírtam tovább és kitört belőlem a zokogás. Kifutottam a ház elé Zsanett meg utánam.
- Mi a baj?- kérdezi aggódóan.
- Zsanett! Akiről Riker beszélt.... az a lány...az a lány én vagyok!- mondom és újra sírni kezdek.
- És lehet, hogy most ezt nem hiszed el pedig rólam beszélt.- mondom.
- Elhiszem. Tudok mindenről.- mondja mire meglepetten nézek rá.
- Mi? Kitől és mióta?-kérdezem.
- Két hete átmentem anyáékhoz tanácsot kérni. Ők mondták el.- mondja.
- Vissza kell mennem.- mondom.
- Most?-kérdezi.
- Igen. Hazamegyek. De Rikerékhez még nem megyek. Egyenlőre csak anyáékhoz megyek. Nekik még nem szólok.- mondom.
- Te tudod.- mondja.
Hívtunk egy Taxit és hazamentünk. Otthon összepakoltam majd elbúcsúztam Zsanettól és Peti kivitt a repülőtérre. Ott elbúcsúztam tőle is majd bementem. Megvettem a jegyem. Még egy negyed órát várnom kellet majd felültem a repülőre. Hazamegyek de vele még nem találkozom.