Minden kiderül

Reggel arra ébredtem, hogy valaki a hátamat simogatja. Álmosan megfordultam majd kinyitottam a szemem.
Riker mosolyogva nézett rám.
- Jó reggelt Csipkerózsika. Azt hittem már csókkal kell felébresztenem mert elátkozott valaki.-mondta mosolyogva.
- Jó reggelt hercegem! Mióta vagy fent?-kérdeztem álmosan.
- Egy olyan negyed órája.
- Azóta figyeled ahogyan alszom?-kérdeztem meglepetten.
- Aha.-mondta majd megcsókolt.
- Mennyi az idő?-kérdeztem.
- Fél tíz.-mondta Riker.
- Le kéne menni.-mondtam és felültem.
- Mennyünk.-mondta Riker majd felvett egy nadrágot. Én felvettem a pólóját majd kézen fogva lementünk a nappaliba. Ross, Rocky, Ryland és Ratliff a kanapén ültek és a TV-t nézték.
- Jó reggelt mindenkinek, mi a maji program, nézhetnénk filmet vagy mennyünk el moziba?!- mondta Riker miközben a lépcsőn ballagtunk lefelé.
- Neked is jó reggelt. Látom valakinek jó éjszakája volt.-mondta Rocky a fiúk meg "húú"-zni kezdtek.
- Jó reggelt! Hol vannak a lányok?-kérdeztem.
- Bent a konyhába. Mázlid van különben megláttak volna.-mondta Ell.
- Ma amúgy is elakartam mondani.-mondtam és Rikerre néztem aki közben leült a kanapéra. Csak bólintott.
Bementem a konyhába ahol a lányok és Stormie készítették a reggelit.
- Jó reggelt! Hogy aludtatok?-léptem be a konyhába.
- Szia! Jól. De te hol voltál?-kérdezte Fanni.
- Öhm.. a vendégszobában aludtam.-mondtam és gondoltam magamba majd később mindent elmondok.
- És kié ez a póló?-kérdezte Anna a pólómat fürkészve.
- Rikerré. Múltkor atta nekem.-mondtam.
- Oké, lányok szólnátok a többieknek, hogy jöjjenek enni?-kért minket Stormie. A lányok kimentek szólni a fiúknak Delly pedig odajött hozzám.
- Látom elvoltál.-mondta komisz vigyorral az arcán.
- Ma elmondom nekik.-mondtam.
- Hát ha így nem esett le nekik akkor nem tudom.-mondta.
Közben a többiek is megérkezdtek. Riker leült mellém a másik oldalamra pedig Fanni.
- Hol van Mark? Szeretném neki bemutatni a lányokatt.-kérdeztem.
- Mielőtt felekltetek akkor ment el. De már találkozott velük.-mondta Stormie.
-Oh, értem.
Rikerre néztem aki megsimogatta a combom úgy, hogy ne lássa senki. Erre csak elmosolyodtam.
Reggeli után felmentem és felvettem a tegnapi ruhámat majd elköszöntünk a többiektől és hazamentünk.
Mikor beértünk anya a konyhába volt és éppen egy tál vizet akart kivinni.
- Fanni, Anna! Sziasztok, ú de rég láttalak titeket!-tette le anya a tálat és megölelte a lányokat.
- Igen én már itt sem vagyok.-mondtam mire anya elnevette magát és megpuszilt.
- Hogy vagytok? Mi van a faluban?-kérdezte anya.
- Jól. Semmi nem változott, minden a szokásos.-mondta Fanni.
- Zsófi hogy van?-kérdezte anya a lányokat faggatva.
- Jól.-mondta Fanni.
- És az Ákos?-nézett Annára.
- Ő is.-mondta Anna.
- Anya hova viszed azt a tál vizet?-kérdeztem.
- Ki, apád valamit le akar törölni.
- Itthon van apa?-csillant fel a szemem mert az elmúlt napokban mindig dolgozott. Vagy én voltam mindig a szomszédban. Szerintem az utóbbi. De mindegy. Kiszaladtam az udvarra és apa nyakába ugrottam.
- Szia!-köszönt.
- Szia! Nézd itt vannak Annáék.-mondtam és a lányokra mutattam akik felénk közeledtak.
- Sziasztok lányok! De szép színetek van.-mondta apa.
- Csókolom, köszönjük a Balatonon voltunk egy hétig.-mondták.
- Az jó! És meddig maradtok?
- Egy hónapig, persze csak ha nem baj.-mondta Fanni.
- Dehogy baj. Legalább Rami nem a szomszédba lessz fojton.-mondta apa.
- Héé. Attól, hogy Annáék itt vannak az még nem jelenti azt, hogy nem kedvelték meg őket és nem fogunk ott lenni.-mondtam sértődötten.
Apa csak megvonta a vállát majd a lányokkal bementünk a házba. Körbevezettem őket.
- És ez az én szobám.-mondtam a lányoknak és kinyitottam a szóbám ajtaját. A lányok elképedve nézték a kék falakkal, nagy ággyal, poszterekkel és képekkel teli szobámat.
- Ez nagyon jól néz ki.-mondta Fanni.
- Köszi. Keresek egy ruhát.-mondtam és kinyitottam a szekrényemet. Miközbe én kerestem a ruhákat Fanniék nézelőttek a szobámban.

- Oké. Király ruháid vannak! Hol veszed őket? Én is akarok.-mondta Fanni amikor felöltöztem.
- Rydel mutatott egy plázát és ott. De ha akarjátok holnap elmehetünk és vásárolhatunk.
- Oké. Ja de mégse.-görbült le Fanni szája.
- Miért?-kérdeztem ilyedten.
- Nincs annyi pénzünk. Csak egy keveset hoztunk magunkal. Nem olyan sokat hoztunk.-mondta Anna.
- Nem baj. Majd én fizetek.
- Persze még csak az kéne.-mondták.
Ekkor kopoktak az ajtón.
- Gyere.-mondtam.
- Sziasztok!-köszönt Rydel és bejött.
- Szia!-köszöntünk.
- Nincs kedvetek eljönni velünk a parkba?-kérdezte.
- De.-mondták a lányok lelkesen.
- Öhm.. előtte mondanom kell valamit.kezdtem és úgy gondoltam most már el kell mondanom.
- Az este nem a vendégszobában aludtam. Hanem Rikernél.-mondtam ki és próbáltam leolvasni a lányok arcáról, hogy vajon mit gondolnak. Nem láttam semmit.
- Amikor beszéltünk egyik reggel felhívtál, hogy hol voltam és, hogy nincs- e semmi bajom. Előző nap jöttünk össze.-mondtam.
- Ez.. csúcs hír!.-mondta Fanni és a nyakamba ugrott én meg hírtelen nem tudtam, hogy jól hallok-e.
- Tényleg?
- Igen. De viszont nekünk is el kell mondanunk valamit.-mondta és a szemembe nézett. Hírtelen megijedtem, hogy mit fog mondani.
- Azért egy hónapig maradunk mert keresünk egy lakást illetve iskolát és munkát.-mondta Fanni nekem meg elkerekedett a szemem. Mi ideköltöznek? Mikor? Hogy?
- A szüleink megengedik, hogy ideköltözzünk ha találunk lakást, munkát és fölvesznek egy suliba. Én rajzművészeti iskolába szeretnék menni, Anna pedig körmösnek.-mondta.
- Ez.. ez ... ez király!!-ugrottam a nyakukba. Annáék boldogan néztek rám majd elindultunk. Én is megkönnyebülve lépkettem a fiúkhoz akik a ház előtt vártak minket. Végre minden kiderült.
Riker megfogta a kezemte és elindultunk. A parkban nem olyan sokan voltak. Rengeteget nevettün és szórakoztunk. Megálltunk egy padnál majd néhányan leültünk náhányan pedig állva hallagttuk egymást.
Riker megölelt én pedig a háta mögött láttam egy ismerős alakot.
- Rami, mi a baj?-kérdezte Ell amikor észrevette, hogy nagyon figyelek a távolba. Riker rám nézett majd pedig arra amerre én.
- Ez mit keres már megint itt?-kérdezte idegesen Riker.
- Nem tudom de úgy látom nem valami józan.-mondtam félve.
Az alak egyre közelebb jött a társaságunkhoz.
- Mit keresel itt?-kérdeztem.
- Miaz cica? Meg sem ölelsz?-kérdezte és felém lépett.