Váratlan hír (1.rész)

Szokásos reggel anya hat órakkor ébresztett, nagy nehezen felkeltem majd elmentem a mosdóba és a konyhába.
- Jó reggelt! - köszöntem kómás fejjel.

- Jó reggelt! - köszönt vissza apu a szokásos reggeli újság mögül.

Megettem a reggelimet majd bementema a szobámba és felvettem a ruhámat.

Elmentem a fürdőbe mosakodni,fogatmosni majd megpróbáltam valamit kezdeni a hajammal. Összefontam.

Felvettem a cipőmet és a kabátomat na meg a dögnehéz táskámat elköszöntem mindenkitől majd elindultam.

Szokásos csütörtöki nap volt. Elmentem a legjobb barátnőmék háza előtt de még nem jöttek így tovább mentem a buszmegálóba.

A barátnőmet Annának hívják kiskorunk óta jóba vagyunk és minden nap együtt megyünk a busszal suliba. Van még egy 

jó barátnőnk őt Fanninak hívják de vele ritkán találkozok mert ő nem busszal jár és hétköznap a tanulás miatt nem megyek 

ki neki pedig mindig van valami programja hétfőre.

Odaértem a buszmegállóba majd nemsokára Anna is odaért.

- Szia, hát a drága báttyádat hol hagytad?- köszöntem.

- Szia, mint mindig késve kel és még hátra megy a kutyához is úgyhogy csoda lessz he nem kési le a buszt!- mondta.

Ezen nevettünk egyett és közbe megérkezett a busz vele együtt Anna tesója is.

Felszáltunk a buszra. Nem nagyon beszéltünk hiszen szinte mindent megtárgyaltunk már.

Én egy megállóval előbb szálok le mint Anna úgyhogy a szokásos módon köszöntünk el egymástól.

- Szia jó tanulást és éld túl a mai napot!

- Szia, te is.-mondta

Beértem a suliba de nem volt semmi különös tanultunk, hülyültünk, tanultunk, hülyültünk, tanultunk majd ettünk és közben hülyültünk. ( Már amiben benne

voltam.)

Délután hazamentem a busszal majd amikor beléptem a házba furcsa módon anyáék egy csomó papír, számológép között ültek és valamit nagyon számoltak. Amint megláttak mondták hogy menyjek oda. Fura nem tették fel a szokásos" mi volt a suliban? kaptál jegyet?" kérdésüket.

Leültem hozzájuk az asztalhoz majd megkérdeztem.

- Mit számoltok?- kérdeztem.

- Apád talált egy jó állást az újságban.- mondta anyu.

- Hát ez király és milyen munka?- kérdeztem érdeklődve.

- Egy stúdióban kell segétkezni, elég jól fizetnek.-mondta apu mire megörültem.

- Ez tök jó végre egy munka és beszéltél már a főnökkel?- kérdeztem türelmetlenül.

- Igen és nagyon jó munkaerőnek találnak csak egy bökkenő van.-mondta apa kicsit letörten.

- Mi az a bökkenő?- kérdeztem félve.

- A munka Los Angelesben van.- mondta anya, én meg lesokolódtam.

- MI? L.L.Los Angelesben? Mármint a távoli Los Angelesben?-

- Igen. Rami nem akarjuk hogy apád ide oda utazkasson így úgy döntöttünk odaköltözünk.- mondta anyu én meg azt hittem elájulok.

- Oda költözün? Tudjátok hogy soha nem kedveltem a költözést születésem óta itt lakom itt vannak a barátaim minden ide köt hogy hagyhatnák itt minden?- kérdeztem egy kicsit idegesen.

- Tudjuk hogy nem szeretsz költözni és nagyon hiányozna neked mindenki de ha gondolod nyáron ha megengedik a lányok szülei átjöhetnek egy -két hétre.( ezzel Fannira és Annára gondolt)

- Anya de az nem ugyan az. Én nem akarok elköltözni.

- Figyelj kicsim tudom de apádnak igy jó lesz és te is megismerkedhetsz egy csomó emberrel.Új barátokat szerezhetsz, találkozhatsz egy csomó hírességel.- mondta anya hogy bíztasson.

- Az Hollywood és New Yourk anya!- mondtam kicsit idegesen.

- Igen de nem Los Angelesben laknak az R5-ösök?-kérdezte anya mosolyogva és remélve hogy ezzel megfog.

Az R5 a kedvenc bandám. Amikor megnéztem a TV-ben a Tengerparti Tini mozit utána átmentem Fannihoz aki mondta

hogy Ross Lynchnek aki Bredyt játszotta van egy bandája az R5. Utánanéztem és nagyon megtetszettek nekem azóta imádom őket.

- De. Jó átgondolom ezt a költözést de ezt most meg kell beszélnem valakivel.- mondtam majd elindultam egyenesen Fannihoz.

Mázlim volt ugyanis csütörtökön általában ott volt Anna is.Most is így volt mire odaértem már tiszta könny volt a szemem, pedig csak a szomszédba mentem.

- Szia , jézusom mi történt?- kérdezte Fanni mikor meglátta hogy sírok.

- Szia , beszálnünk kell.- mondtam és már nagyon sírtam.

- Gyere be itt van Anna is.-mutatott a kanapén ülő lányra aki mellett Fanni huga Zsófi ült, mikor megláttak egyből feláltak és hozzám jöttek . Még Fanni anyukája is odajött.

- Rami mi történt miért sírsz?-kérdezte aggódva.

- Apa talált egy jó  álláslehetőséget.-mondtam

- Dehát ez jó hír akkor nem értem miért sírsz!?-mondta Fanni.

- Azért mert Los Angelesben van és és ..odaköltözünk!- ahogy ezt kimondtam egyből kitört belőlem a zokogás.

- Jaj Rami nyugodj meg.- mondta a Fanni anyukája.

- Nem tudok itt kel hadjalak titeket és ez nekem nagyon rossz. Nem akarlak elveszíteni titeket. Anya azt mondta ha maga és az Anna szülei is megengedik akkor átjöhetnek hozzánk egy-két hétre.-mondtam

- Ezt még azért megbeszéljük.-mondta Fanni anyukája.

- Mikor indultok?-kérdezte sokkoltan Anna.

-Mivel már nyár van a jövő hét végén.-mondtam ki nehezen.Ekkor megláttam hogy Zsófi mindjárt elsírja magát így odamentem hozzá.

- Ne sírj nem foglak titeket elfelejteni.És majd videóchatelünk.Oké? És egészen az indulásig veletek leszek mert már úgysem kell tanulnunk rendben?-kérdeztem.

- Rendben.- felelték mindanyian.

Egy órát maradtam és csak nevettünk egy szót sem ejtettünk a költözésről. Miután hazamentem elmeséltem anyáéknak hogy mi volt a Fanniénal és hogy bennevagyok a költözésben persze hacsak beszélnek Anna és Fanni szüleivel hogy néha átjöhessenek azt mondták meglátják.

Elmentem fürdeni majd aludni.

Remélem tetszett kérlek komizzatok! Köszi. További szép estét mindenkinek! :)