Találkozás

Mikor felébrettem még a repülőn voltam. Nemsokára megszólalt a pilóta, hogy öt perc és leszállunk.
Eltettem a zenelejátszómat majd a nyakláncomat markolászva kinéztem az ablakon. Nemsokára leszálltunk.
Elmentem a csomagjaimért majd kimentem a reptérről. A reptér előtt vár Peti, Zsanett barátja.
- Szia!- lépett hozzám és megölelt.
- Szia!- mosolyogtam.
- Hogy utaztál?-kérdezte.
- Jól.- mondtam.
- Nagyon kivagy?- vette komolyra a szót.
- Voltam már jobban. De erről most nem szeretnék beszélni.- mondtam.
- Oké. Na gyere!- fogta meg a bőröndömet és betette a kocsiba.
- Peti! Megtennéd, hogy először az iskolámhoz viszel? Szeretnék beszélni a többiekkel.- mondtam.
- Persze, de nem vagy fáradt?-kérdezte.
- Nem. Aludtam a repülőn.- mondtam és beszálltam a kocsiba.
- Milyen jó színed van!- állapította meg és beindította az autót.
- Köszi. Los Angeles. Süt a nap.- mondtam.
- Biztos jó lehet ott élni. És mesélj. Mi van kint? Hogy vannak a szülők?- faggatott.
- Nagyon jó kint. Anya is talált melót. Én is dolgozom. Csodaszép házban lakunk. És ugye Fanni és Anna is kiköltözött hozzánk. Minden nagyon jó ott.- mondtam.
- Örülök, hogy jól érzed magad kint. Na és vannak már barátaid?-kérdezte.
- Öhm.. megismertem pár embert. Vannak barátaim.- mondtam. Nem szeretném elmondani azt, hogy Rikerrel vagyok. Majd később.
- Na és milyen volt a nyaralás?-kérdeztem.
- Nagyon jó. Spanyol országban voltunk. Isteni volt. Csak kár, hogy pont akkor jöttél haza.- mondta.
- De most itt vagyok!- mondtam mosolyogva.
- Igen.- nevetett.
Az út további részén is beszélgettünk majd megérkeztünk a volt sulimhoz. Kiszálltunk az áutóból. Végignéztem az épületen.
- Biztos most akarsz a többiekkel beszélni?-kérdezte Peti.
- Igen.- bólintottam.
- Bekísérjelek?
- Ne! Maradj itt.- mondtam.
- Oké. - mondta és visszaült a kocsiba. Vettem egy mély lélegzetet és elindultam be az épületbe.
Nem sok minden változott. Minden ugyan olyan volt.
- Jó napot!- köszöntem a portásnak.
- Rami!- nézett rám meglepődve.
- Igen.- mondtam.
- Örülök, hogy látlak. Ugyanaz a terem.- mondta. Gondolom tudta, hogy miért jöttem és kit keresek.
Elindultam fel a második emeletre. Órák voltak így néma csönd uralkodott az iskolán. Az osztályom ajtaja előtt megáltam. Óvatosan bekopogtam.
- Igen!- hallottam meg osztályfőnököm hangját bentről.
Óvatosan lenyomtam a kilincset és beléptem.
- Jó napot, sziasztok!- köszöntem és az osztály felé fordultam. Mindenki meglepve nézett.
- Rami!-állt fel osztályfőnököm az asztaltól és megölelt.
- Minek jöttél vissza?-kérdezte Viki.
- Szerintem tudod.- mondtam.
- Nem hiányoztál.- mondta.
- Nem is miattad jöttem.
- Vissza is mehetnél. Nem hívott senki.- mondta.
- De. Én!-állt fel Berni.
- Minek?- nézett rá Viki.
- Mert ugyan olyan joga van itt lenni  Emi temetésén, mint neked. Ő is az osztálytársa volt és a barátnője.
- Szerintem nem szeretné, hogy itt legyen.- mondta Viki.
- Elég volt!- csattant fel Kata.- Emi meghalt. Ti meg itt veszekedtek! Rami visszajött! Van olyan ember aki nem jön vissza az osztálytársa temetésére mert leszarja! Én örülök, hogy visszajött. És Viki mégegyszer ne merj Emi nevében beszélni!- kiabállt sírva. Ettől nekem is lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Odaléptem Katához és megöleltem.
Leültem. Az osztályfőnököm és pár osztálytársam faggatott, hogy milyen kint. Meséltem de a színészi munkámat és Rikert nem mondtam el. Elköszöntem mindenkitől majd elindultam ki. Kata és Berni kikísértek.
- Mi van Vandával?-kérdeztem.
- Nem jár suliba. Kikészült.- mondta Berni.
- Szegény.- mondtam és tovább sétáltunk. Mindenki furcsán nézett, hogy én mit keresek itt.
Ahogy a folyosón sétáltunk megpillantottam egy nem kedvelt személyt. Meglepődve nézett.
- Rami ne csinálj hülyeséget!- mondta Berni.
- Nem járok ebbe a suliba szóval nem rughatnak ki!- mondtam és elindultam Dominik felé.
- Te mit keresel itt?- nézett rám.
- Még van képed neked itt lenni!- kiabálltam rá.
- Nem az én hibám.- mondta.
- Nem mi?
- Rami gyere!- rángattak el onnan Katáék.
- Hogy tudtok vele egy épületbe lenni? Én mindjárt széttépem.- mondtam.
- Nem foglalkozunk vele. Úgy csinálunk mintha nem is lenne.- mondta Kata.
Elbúcsúztam tőlük majd kimentem a kocsihoz.
Petinek elmeséltem, hogy mi volt. Miközben beszélgettünk megérkeztünk a házhoz.
- Rami!- ugrott a nyakamba szeretett unokatesóm Zsanett.
- Szia!- ölelgettem.
- Annyira sajnálom.-nézett a szemembe.
- Erről ne beszéljünk. Voltam az osztálytársaimnál és beszélgettem velük. Hagyjuk most ezt a témát.- mondtam mire Zsanett csak bólintott.
Bementünk a házba. Régen ebbe a házba mi laktunk. Nem nagyon alakították át Zsanették csak kicsínosították. Leültünk beszélgetni. Este megnéztünk egy filmet. Miután vége lett Peti meccset nézett Zsanett pedig elment zuhanyozni. Kimentem az udvarra egy kicsit sétálni. Megcsörrent a telefonom. Meglepetten vettem fel.
- Szia!- köszöntem.
- Szia!
- Sok lesz a számla!- mondtam.
- Hallani akartam a hangod.- mondta Riker.
- Hiányzol!- mondtam.
- Te is nekem! Beszéltél velük?-kérdezte.
-Igen. Mindenki kivan. Jövő héten lesz a temetés.- mondtam.
- Olyan sokára.- mondta Riker.
- Sietek haza.- mondtam.
- Szeretlek!
- Én is! De leteszem mert tényleg sokat fogsz fizetni. Szia!- mondtam.
- Nem érdekel. Vigyázz magadra! Szia! Szeretlek!- mondta.
- Én is!- mondtam és letettem.
Bementem majd Zsanett után én is lezuhanyoztam. Zuhanyzás után elmentem aludni mert hulla fáradt voltam.

Sziasztok! Sietek hozni a kövi részt csak jövő héten táborba megyek. Remélem tetszett az új rész!
Sziasztok!