Titok és boldogság

* Rami szemszöge*

Reggel amikor felébrettem megtapogattam a mellettem lévő helyet ami üres volt. Hol van Riker? Vagy az egészet csak álmodtam? Kinyitottam a szemem és rájöttem, hogy nem álmodtam ugyanis a csodás ház, ahova Riker hozott, szobájában vagyok. Viszont akkor hol van ő?
Éppen fel akartam kellni amikor Riker nyitott be egy tálcával a kezében.
- Jó reggelt!-köszönt és odajött mellém.
- Szia! Ez mi?-kérdeztem mosolyogva.
- Reggeli.-mondta és letette elém.

- Köszönöm!-hajoltam hozzá és megcsókoltam.
- Neked bármit.
- Amúgy, meddig leszünk itt?-kérdeztem.
- Úgy gondoltam, hogy három napig. De ha akarod haza is mehetünk.-mondta.
- Dehogy! -mondtam és tovább ettem.
Miután megettem Rikerrel bementem a konyhába. Éppen mostam el a tányért amikor Riker hátulról átkarolta a derekamat és puszilgatni kezdte a nyakam.
- Riker!-mondtam.
- Hm?-kérdezte és tovább puszilgatott.
- Mit csinálsz?-kérdeztem.
- Élvezem a veled tölthető időt. Amúgy, hogy tetszett a szülinapi ajándékod?-kérdezte miközben magafelé fordított.
- Melyik? A virágcsokor az utazás a hétvége vagy az ami este történt?-kérdeztem perverz mosollyal.
- A csokor?
- Igen.
- Az utazás?
- Nagyon.
- A hétvége?
- Rettentően.
- És az este?
- Fenomenális volt.-mondtam mire megcsókolt.

* Ryland szemszöge*

Savannahval a csókolózásunkat a telefonja csörgése zavarta meg.
- Igen?.. Szia!... Megyek!-mondta majd letette.
- Ki volt az?-kérdeztem.
- Öhm.. senki. Bocsi de most mennem kell.-mondta és felkapta a dzsekijét és kiment. Utánamentem.
- Savannah mégis hová mész?-kérdeztem miközben leszaladtam a lépcsőn.
- Ne haragudj de el kell mennem.-mondta és a cipőjét húzta.
- De mégis hova? Van egy másik pasid?-kérdeztem, ugyanis jobbat már nem tudtam.
- Dehogy van másik pasim. Ryland én csak téged szeretlek.-mondta.
- De akkor mond el, hogy hova mész!-kérleltem.
- Nem tehetem. Ne haragudj.-mondta és lehajtotta a fejét.
- Miért csinálod ezt velem? A múltkor is el kellett menned!-mondtam.
- Ne haragudj.-mondta és elindult az ajtó felé. Lenyomta a kilincset mire megszólaltam.
- Savannah! Ha kimész azon az ajtón többet ne gyere ide!- mondtam bár nem gondoltam komolyan. De most elkeseredetségembe mit tehettem volna? Láncoljam ide?
- Szeretlek!-nézett vissza majd kilépett az ajtón.

* Rydel szemszöge*

- Szeretlek!-mondta Savannah és halottam, hogy becsukja az ajtót.
- A rohadt életbe!-ordította el magát Ryland és belevágott egyet a falba ököllel.
- Ryland! El akarod törni a kezed?-kérdeztem ilyedten.
- Nem érdekel! Hagyjatok békén! Mindannyian!-kiabállta és elviharzott.
- Ryland ne csapd be az...-mondtam de akkor úgy becsapta az ajtót, hogy azt hittem kitörik.
- Az ajtót.- fejeztem be és leülltem.
- Ez mi volt?-kérdezte Rocky.
- Nem tudom. Savannah megint elment.-mondtam lehajtott fejjel.
- De már a múltkor is elment valahova. Szerinted van egy másik pasija is?-kérdezte Rocky.
- Nem. Savannah mindennél jobban szereti Rylandet. Nem csalná meg, soha!-mondtam.
- Akkor hova ment? És miért nem mondta el Rylandnek?-kérdezte Rocky tanakodva.
- Nem tudom. De valami olyan titka lehet, amit fél, hogy akárki is megtud. Vagy fél, hogy ezzel vége lessz a kapcsolatuknak Rylandel.-mondtam.
- Valakinek beszélni kellene Rylandel!-mondta Rocky.
- Szerintem is csak ezzel egy baj van.
- Mi?-kérdezte.
- Az, hogy az egyetlen ember akire hallgat az a barátnőével van!-mondtam utalva arra, hogy az akire most Ryland hallgatna az Riker.
- Akkor beszélj vele te. Rád is hallgat.-mondta Rocky.
- Addig rendetraksz?-kérdeztem.
- Persze.-mondta és elkezdett pakolni.
Lassan felsétálltam a lépcsőn majd Ryland ajtaja előtt megálltam. Vettem egy mély lélegzetet és bekopoktam.
- Hagyjatok békén!-kiabállta ki Ryland a szobából.
- Ryland én vagyok! Beszéljünk oké?-mondtam.
- Nem akarok senkivel sem beszélni.
- Tudom, de légyszíves próbáld meg! Segíteni szeretnék.-mondtam. Halottam, hogy kattan a zár. Óvatosan lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába. Ryland a sarokban kuporgott.
- Öcsikém!-térdeltem le elé és megöleltem.
- Miért nem mondja el? Mi lehet olyan amit nekem nem mondtat el?-kérdezte sírást visszatartva.
- Én sem tudom. De biztos, hogy nem csal meg!-mondtam bíztatásképpen.
- Akkor miért csinálja ezt?-kérdezte és belevágott a padlóba.
- Ryland Michael Lynch! Te normális vagy?-ordítottam rá és megnéztem a kezét. Megvolt dagadva és kezdett kék lenni.
- Hozok valamit amivel bekenem. Mindjárt jövök.-mondtam és gyorsan elszaladtam a fürdőbe. Visszamentem Rylandhez majd bekentem és bekötöttem a kezét.
- Köszi!-mondta.
- Ez természetes! A tesóm vagy és nem akarom, hogy bajod essen.-mondtam és megöleltem.
- Szeretlek!-mondta.
- Én is! De most aludj egy kicsit vagy gyere le segíteni pakolni vagy halgass zenét.-mondtam.
- A zenét választanám de mivel te segítettél én is segítek.-mondta és láttam rajta, hogy egy kicsit jobban van.
- Akkor gyere!-mondtam és felálltam mire ő is. Lementünk ahol az a látvány fogadott, hogy Ross és Rocky a kanapén fekszenek.
- Aha! Szóval addig elpakolsz mi?!-mondtam keresztbetett kézzel mire Rocky leesett a kanapéról.
- Én akartam pakolni de..öhm... Ross nem engedte!-fogta rá Rossra.
- Mivan? Te feküdtél le.-mondta Ross.
- Na mindegy gyertek srácok pakoljunk!-mondtam és elindultam a konyha felé.
Tudom, hogy milyen rossz most Rylandnek, de biztos vagyok abban, hogy Savannah nem csalja meg. Itt valami más van a dologban. De vajon mi?

* Riker szemszöge*

- Mit terveztél mára?-kérdezte Rami.
- Van ötletem.-mondtam perverzül.
- Azon kívül.-mondta.
- Akkor nem tudom. Vagyis arra gondoltam, hogy fürödhetnénk a tóban és pihenhetnénk.-mondta.
- Oké. De egy kérdés. Mit fogunk enni?-kérdeztem. Riker odalépett a hűtőhöz és kinyitotta. Tele volt kajával.
- Rydel két nappal a szülinapod előtt eljött és bepakolt.-mondtam
- Mindenre figyel.-mondta Rami.
- Az biztos!-értettem egyet.
- Akkor főzünk?-kérdzte.
- Felőlem.-mondtam és elkezdtünk főzni.
- Nem fázol?-kérdeztem arra utalva, hogy egy fehér trikóba és bugyiba volt.
- Nem. És te?-kérdezte mert én meg egy szál boxerben voltam.
- Nem.-válaszoltam majd elnevettük magunkat.
Hamar kész lett az ebéd. Miután megettük Rami el akart mosogatni.
- Nem, nem,nem!-szóltam Ramira aki a mosogató előtt állt.
- Mi az?-kérdezte.
- Most komolyan. Eljövünk, hogy kettesbe legyünk és te mosogatsz?-kérdeztem.
- Nem. Vagyis...?-mondta mire felkaptam.
- Riker, mit csinálsz? Tegyél le!-nevetett. Kivittem a tóhoz  ahol két fa közé volt kötve egy függőágy.
- Tessék, letettelek.-mondtam és letettem az ágyra, majd én is befeküdtem mellé.
Rami a mellkasomra rakta a fejét én pedig a kezét simogattam.
- Szeretlek!-mondtam.
- Én is!-mondta és megcsókolt, majd tovább feküdtünk és pihentünk.

* Ryland szemszöge*

- Végre végeztünk!-huppant le a kanapéra Rocky.
- Na ja!- ült le mellé Ross.
- Sziasztok!- lépett be Anna és Fanni a kert felől. Ezek szerint a hátsó ajtót is megtalállták.
- Sziasztok!-köszöntünk vissza.
- Rydel mit csinálltál Rockyval, hogy ilyen fáradt?-kérdezte Anna miközben Rocky ölébe ült és megcsókolta.
- Csak rávettem, hogy segítsen takarítani.-mondta Rydel és ő is leült.
- Ross-t is?-kérdezte Fanni elkerekedett szemmel.
- Igen!-mondta Delly elégedetten.
Fanni odalépett Rosshoz és megcsókolta. Egyszer csak csöngettek.
- Kinyitom!-mondta Rydel és az ajtóhoz ment.
- Ryland! Valaki beszélni szeretne veled!-mondta Delly. Savannah jött be mögötte.
- Sziasztok! Ryland beszélhetnénk?-kérdezte félve.
- Mi felmegyünk!-mondta Rydel és mindenki elindult felfelé. Mikor már eltűntek a lépcsőn így szóltam.
- Nincs mit mondanom neked!-mondtam.
- Ryland kérlek hallgass meg!-kérlelt sírva és közelebb lépett.
- Mi az amit nem mondhatsz el nekem?-kérdeztem.
- Elakartam mondani csak féltem, hogy mit fogsz mondani.-mondta sírva.
- Miért? Mi az amit én nem értenék meg?-kérdeztem.
- Szeretlek!-mondta.
- Savannah ne tereld a témát, hanem mond el!-szóltam rá.
- Rendben....