Hazaérkezés

- Rendben. Kiskoromban volt egy betegségem amire azt mondták, hogy csak ha felnővök akkor tudnak kigyógyítani belőle.-mondta sírva.
- Milyen betegség?-kérdeztem és hírtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok.
- Olyan amiből ha nem gyógyulok ki, azaz nem járok el a kezelésekra akkor...akkor-mondta és elkezdett még jobban zokogni.
- Mi lessz?-léptem hozzá közelebb.
- Nem lehet gyerekem.-mondta és mégjobban elkezdett sírni. Átöleltem. Nem hiszem el, hogy azzal gyanúsítottam, hogy másik pasija van amikor beteg. Hogy lehetek ilyen hülye?
- De miért nem merted ezt elmondani?-kérdeztem mikor már egy kicsit lenyugodott.
- Mert tudom, hogy mennyire szereted a gyerekeket és, hogy egyszer szeretnél családot.-mondta nekem meg leesett az állam.
- Savannah olyan buta vagy! Ezt nyugottan elmondhattad volna!-mondta és a homlokomat az övéhez tapasztottam.
- Sajnálom!-mondta.
- Nem! Én sajnálom, hogy azzal gyanúsítottalak, hogy megcsalsz!-mondtam és megcsókoltam.
- Igérd meg, hogy innentől kezdve mindent elmondassz nekem.-szóltam.
- Igérem!-mondta és átöleltem.
- Szeretlek!-mondtam.
- Énis! De mi történt a kezedel?-kérdezte és a kezemet nézte ami be volt kötve.
- Kemény a falunk és a szobám padlója.-mondtam.
- Ryland!-mondta Savannah és megölelt.
- Viszont szeretnélek elkisérni a kezelésre.-mondtam.
- Oké.- eggyezett bele.
- De most, hogy eltereljük a figyelmedet nézzünk meg egy filmet!-ajánlottam fel mire elmosolyodott.
- Oké.-mondta és felsétálltunk a lépcsőn. Ahogy felértünk a lépcsőn döbbenten néztem a két bátyámra Rockyra és Rossra akik a földön feküdtek és a mellettük álló Dellyre.
- Ti halgatóztatok?-kérdeztem Savannah meg nevetett.
- Neeeeem!-húzta el a mondatot Ross aki még mindig a földön feküdt.
- Csak le akartunk menni és.. öhm.. elestünk!-hazudott Rocky miközben felállt és Rosst is felsegítette.
- Persze! Te is Delly?-néztem döbbenten a nővéremre aki nem arról híres, hogy hallgatózik ugyanis úgyis kiszedi mindenkiből, hogy mi van.
- Nem. Én csak kijöttem szólni az idiótáknak!-mondta.
- Aha.-mondta.
- De amúgy én is szeretnélek elkísérni!-mondta Rydel Savannahnak.
- Aha! Még, hogy nem hallgatóztál!-szóltam rá amolyan " most lebuktál" hangnemben.
- Mondom, hogy kijöttem nekik szólni és hallottam a beszélgetés végét!-mondta.
- Jól van!-mondtam.
- Eljöhetsz!-mondta Savannah.
- Na akkor most leakadni rólunk mert filmetnézünk!.-fogtam meg Savannah kezét és a tesóim között átmentem és elindultam a szobám felé.
- Filmet mi?!- röhögött Rocky.
- Rydel kérlek!-mondtam meg sem fordulva.
- Oké.-mondta Rydel és fejbevágta Rockyt.
- Köszönöm!-mondtam és bementünk a szobámba majd leültünk filmet nézni.

* Fanni szemszöge*

Annával Rydel ajtójában nevettünk.
- Ez fájt.-mondta Rocky játszva a kisgyereket és a fejét simogatta.
- Bocsi!-mondta Rydel és Rossal elkezdtek röhögni. Anna odament Rockyhoz és megpuszilta a fejét ahol Rydel megütötte.
- Na jó én alszom mert elfáradtam.-mondta Rocky és megfogta Anna kezét majd bementek a szobájukba.
- Én meg megpróbálom felhívni Ramit!-mondta Rydel és ő is elment.
- Gyere! mondta Ross és magávalhúzott be a szobájába.
Becsukta az ajtót és elterült az ágyon.
- Fáradt vagy?-kérdeztem és melléfeküdtem.
- Igen!-mondta mire megcsókoltam.
- Biztos?-kérdeztem perverzül.
- Asszem van egy kis erőm!-mondta majd fölémhajolt és megcsókolt.

* Rami szemszöge*

Már vagy negyed órája feküdtünk mikor Riker felé fordultam. Hát persze, elaludt. Óvatosan felkelltem nehogy felébredjen majd bementem a házba. Ahogy beértem megpillantottam a telefonomat az asztalon ami éppen csörgött és Rydel neve villogott.
- Szia!-vettem fel a telefont.
- Szia! Bocsi nem akartalak titeket zavarni de már kiváncsi voltam, hogy mi van veletek. Amúgy hol van Riker, hogy felvette a telefont.-kérdezte én meg elnevettem magam.
- Nem zavarsz és nagyon jól elvagyunk. Amúgy Riker elaludt-mondtam nevetve.
- Ez most komoly? Elmentek, hogy kettesben legyetek és alszik?!-kérdezte.
- Ezek szerint!-mondtam nevetve.
- És, hogy tetszik a ház?-kérdezte.
- Nagyon szép és nagyon köszönök mindent. Nem kellett volna!-mondtam.
- Dehogynem!-válaszolta Delly kapásból.
- Megvagy!-szólt Riker és elkapta a derekamat.
- Jézusom Riker a szívbajt hozod rám!-mondtam miután jól megjeztett.
- Rydel! Holnap megyünk haza bírd ki! Most hadj minket!-mondta Riker Rydelnek és a nyakamat puszilgatta.
- Oké bocsi! De amúgyis nem én vagyok az aki elalszik!-mondta Rydel mire elnevettem magam.
- Nem is aludtam. Na szia!-mondta Riker és kiakarta nyomni a telefont de még gyorsan én is elköszöntem és Rydel is.
- Nem aludtál mi?-kérdeztem és a szemébe néztem.
- Nem! Csak kiváncsi voltam, hogy mit csinálsz!-mondta és megcsókolt.

* Másnap*

- Riker!
- Igen?
- Kész vagy?-kiabálltam ki neki a szobából.
- Miért sietünk annyira?-kérdezte az ajtófélfának dőlve.
- Mert délután még próbálni akartok nem?-kérdeztem.
- De ha most visszamegyünk akkor már nem lehetünk kettesben.-mondta. Odamentem hozzá és megöleltem.
- De. Tudunk még egy csomószor kettesben lenni. De két nap múlva koncert és próbálnotok kell!-mondtam.
- Most attól, hogy megöleltél nincs jobb kedvem.-mondta én meg felnevettem. Megcsókoltam.
- Még mindig nem jó!-mondta.
- Na jó mostmár indulnunk kell!-mondtam és elindultunk.
Bár nekem se tetszett, hogy azt a szép házat és a kettesben lételt ott kel hagyni de már hiányoztak a többiek.

* Rydel szemszöge*

- Oké mehetünk!-mentem le a lépcsőn.
- És Ross meg Fanni?-kérdezte Ell.
- Majd jönnek.-mondtam mire a fiúk " húú"-zni kezdtek.
- Ez most komoly? Na indulás!-löktem ki őket az ajtón.
- Riker jön próbálni?-kérdezte Rocky beszálltunk az autóba.
- Persze. Oda jönnek Ramival.-mondtam.
Pár perc utazás után megérkeztünk a próbatermünkhöz. Kipattantunk a kocsiból és Annával és Savannahval  rohanva szaladtunk be.
- ÁÁÁ!-kiabálltam miközben Rami felé szaladtunk aki Rikert nézte. Mikor meghallotta, hogy kiabálunk megfordult és döbbenten nézte ahogy a nyakába ugrunk. Egy percig csak ölelgettük egymást.
- Ennyire hiányoztam?-kérdezte Rami.
- Igen!- válaszoltuk egyszerre. A fiúk furán néztek ránk mire Riker hírtelen elkezdett futni Rockyék felé!
- Jaaj! Annyira hiányoztatok!-mondta nyávogós hangon miközben Rockyékat ölelgette.
- Te is nekem!-mondta Ell sírást szimulálva és elővett egy zsepit.
Mi dőltünk a röhögéstől.
- Jó minket kicsúfolni?-kérdeztem.
- Hé. Eddig azt hittem, hogy fiú tesóid vannak!-mondta Rami nevetve.
- Ne röhögj ugyanis így egy lánnyal vagy együtt.-mondtam.
- Egy dögös csajjal!-mondta Riker és mégjobban elkezdtünk nevetni.
- Most mi az?-kérdezte.
- Semmi.-mondtam és tovább nevettünk.
- Ryland mi lett a kezeddel?-kérdezte Riker.
- Semmi.-mondta Ryland mire Savannah lehajtotta a fejét.
- Csak Savannahnak van egy betegsége.-kezdtem és elmeséltem az egész sztorit.
- De ugye megtudnak gyógyítani?-kérdezte Rami.
- Igen.-mondta Savannah és megölelték egymást.
- Hol van Ross?-kérdezte Riker.
- Otthon. Mindjárt jön.- mondta Ell.
- Már megint késik!- mondta Riker idegesen és odament a gitárokhoz.

* Ross szemszöge*

- Mennünk kéne!-mondta Fanni.
- Muszáj?-kérdeztem.
- Igen.-mondta Fanni.
Lassan felkeltem és lementem a lépcsőn. Fanni már lent volt.
- Indulhatunk?-kérdezte.
- Igen!-mondtam és elindultunk.
Mikor beléptünk a terembe drága báttyám köszöntött.
- ROSS! Hol voltál?-kérdezte.
- Jó újra látni tesó. És otthon.-mondtam. Ja tényleg! Riker a FŐNÖK aki nem engedi, hogy egy másodpercet is késsünk.
- És a próbával mi lessz? Én a barátnőmmel voltam távol és mégis itt vagyok!-mondta.
- Jó, oké, bocsi! Kezdhetjük!-mondtam és megfogtam a gitáromat.
Elkezdtük a próbát. Fanni boldogan ölelgette Ramit. Miután végeztünk a próbával hazamentünk és mindenki kidőlt. Hát igen. Egy egész napos próba kicsit sok.