Valóság

Azonnal felpattantam az asztaltól, és rohantam a cipőmért.
- Mi történt?- jön utánam Riker.
- Ross hívott. Azonnal be kell mennünk a kórházba- húzom a cipőmet. A többiek is elkezdtek készülődni, majd gyorsan beültünk a kocsiba és indultunk.
- Nem mennél egy kicsit gyorsabban?- nézek Rikerre.
- A múltkor te kértél, hogy lassan menyjek- válaszol.
- Akkor most siess!- kiálltok rá, mire beletapos a gázba.
Ahogy megérkeztünk a kórházhoz, azonnal kiszálltam a kocsiból és indultam Fanni kórterme felé. Szinte berontottam a szobába, ahol Ross és Fanni nyugodtan beszélgettek.
- Sziasztok!- köszön Fanni.
- Édes istenem!- rohanok hozzá és megölelem.- Minden oké? Jól vagy?- nézel rá, mire csak bólint.
- A doki szerint ma már haza is jöhet- mondja Ross.
- Én meg a szívbajt kaptam, mikor felhívtál. Azt hittem, hogy valami baj van. Rohantunk végig a városon- mondom mérgesen.
- Ross ötlete volt- mondja Fanni.
- Utálom a színészkedésedet- mondom és leültem.
- És, ha rosszul lesz?- lép Riker Ross mögé és megfogja a vállát.
- Kérlek ne ölj meg!- kezd el könyörögni Ross, mire felnevetünk.
Még vagy egy órát bent voltunk a kórházba, majd végre hazaengengedték Fannit. Beültünk a kocsiba és elindultunk haza.
- Én átmegyek anyához- mondom Rikernek és elindulok haza. Mivel a kulcsomat visszaadtam, így csengettem. Anya boldogan nyitott ajtót, majd behívott.
- Na mesélj! Mi újság?- kérdezi, miközben leülünk az asztalhoz.
- Hát... igazából szívességet szeretnék kérni- kezdem, mire csak bólint. - Fanni és Ross nemrég összevesztek és Fanni egy kicsit bulizni kezdett. Tegnap eltűnt és Riker-rel úgy találtuk meg, hogy nem volt... hogy is mondjam...épp állapotban. Be volt drogozva. És összeesett, majd bevittük a kórházba, ahol megvizsgálták és ma reggel ébredt fel. Szeretném, ha beszélgetnél vele egy kicsit. Mivel téged a második anyjának tekint. És habár velem haragban vagytok, legalább ő és Anna had jöjjenek ide, ha valami gáz van- fejezem be mondandóm.
- Persze, hogy beszélek vele. És te is nyugodtan jöhetsz. Nem haragszunk rád. Majd apád is megbékél, ne aggódj.- fogja meg a kezem, mire elmosolyodom.

* Egy héttel később*

Egy hét telt el, mióta Fanni kijött a kórházból. Azóta Ross sokkal jobban vigyázz rá, Fanni felmondott a munkahelyén és most másik állást keres, néha találkozik anyával és beszélgetnek, illetve mostmár a saját családját is többet keresi, Anna tervezi a legújabb szépségszalonját Rocky-val, Ryland szervezi a következő turnét és közben a DJ karrierjét fejleszti, Rydel és Ell pedig elvannak, mint mindig. Ami pedig engem és Riker-t illet... felnőttként viselkedünk. Riker mindenben segít nekem, ami néha már az agyamra megy. Viszont most jól jön a segítsége, ugyanis nagyon rosszul vagyok.
- Kérsz valamit?- ül le mellém a kanapéra.
- Nem, köszi- ülök fel.
- De nem is reggeliztél- mondja.
- Mivel nem marad meg semmi a gyomromban- mondom egyértelműen. - Át kell mennem anyáékhoz egy pár cuccomért-kelek fel, ami egy kicsit rossz ötlet volt.
- Majd én átmegyek- fogja meg a derekamat Riker és visszaültet a kanapéra.
- De...-kezdeném de a szavamba vág.
- Nincs de. Egy, nem tudnál átmenni, mert rosszul vagy, és kettő, szerintem, ha anyukád így meglátna infarktust kapna- mondja.
- Olyan rosszul nézek ki?- kérdezem.
- Sápadt vagy és fáradt. Lehet, hogy valami betegséget is elkaptál. El kéne menj egy orvoshoz- kezdi megint az aggodalmaskodást.
- Riker! Nincs semmi bajom. Akkor átmész te?- kérdezem, mire csak bólint, felpattan és elmegy.

* Riker szemszöge*

Huh, hát remélem Rami apja nem fog nekem esni. Amióta kidobták, azóta nem találkoztam vele. De már vagy egy hónap eltelt, remélem megnyugodott egy kicsit. Óvatosan megnyomtam a csengőt, és imátkoztam, hogy Rami anyja nyisson ajtót.
- Szia Riker!- köszön Rami anyukája.
- Szia! Rami kérte, hogy jöjjek át, és vigyek át neki egy pár ruhát.- mondom.
- Gyere be!- enged be. Bementem a nappaliba, ahol Rami apja ült. Jaj, nekem.
- Üdv!- köszönök, mire felém néz. Na, ha most nem öl meg, akkor soha.
- Nyugdtan menj fel- lép mellém Rami anyukája, mire elindulok.
- Riker!- szól utánam az apja.
- I..Igen?!- fordulok meg óvatosan. Felkelt a kanapéról és elindult felém.
- Hol van?- kérdezi.
- Öhm... Hát nálunk. Nem érzi jól magát, és így én jöttem el helyette- mondom.
- Látni akarom
- Én nem tiltakozom ellene- mondom.
- Most!- mondja egy kicsit hangosabban.
- Rendben. Akkor menjünk- indulok el, a szülők pedig követnek.

* Rami szemszöge*

- Na mizu, királylány?- ül le mellém Rocky
- Rocky, most nincs kedvem hülyéskedni- nézek rá.
- Neked nem is kell. Majd én szórakoztatlak- pattan fel és, mint aki nagy műsorra készül megköszürölte a torkát és tornázni kezdett.
- Rocky légyszíves ne- kértem de hiába.
- Akkor hölgyeim és uraim...- kezdi a távirányítóba beszélést, de Riker pont akkor ért haza.
- Köszönöm!- nézek az égre hálálkodva.
- Hosszú még a nap- megy el Rocky.
- Áthoztad, amit...-kezdem de mikor Riker mögött meglátom a szüleimet megakadok.- Kértem- fejezem be a mondatomat és felkelek.
- Rami, valaki beszélni szeretne veled- ál mellém Riker, mire apa előrébb lép.
Már vagy egy hónapja nem beszéltem vele. Egyszer sem. Hiányzott a hülyéskedésünk és a szeretete. Minden. És most csak azt remélem, hogy nem azt fogja mondani, hogy "szedd össze az összes holmid!"
- Sajnálom!- lép közelebb megbánóan, mire meglepetten nézek rá. - Fontos vagy nekem. Csak megijedtem, hogy elveszítelek, hiszen te vagy az egyetlen gyerekem. És nem tudom még felfogni, hogy felnőttél és elhagysz- mondja, mire könnybe lábad a szemem.
- Az apukám vagy! Soha nem hagynálak el. Szeretlek és mindig is szeretni foglak- lépek hozzá és megölelem. Szorosan öleltük egymást én pedig már sírtam.
- Nagyon vigyázz rájuk!- mondja apa Riker-nek, mikor elválunk.
- Megígérem- áll mellém és átkarol.
- És, fiút vagy lányt szeretnétek?- kérdezi apa. És itt jött a gond, ugyanis Riker fiút mondott, de én ugyan abban az időben lányt.
- Asszem erről még nem beszéltünk- nézek rá.
- Ja. Tudtam, hogy valamit akarok tőled kérdezni- mondja Riker, mire felnevetek és megölelem.
- Akkor még a neveken sem gondolkodtatok?- kérdezi anya.
- Nem- mondja Riker.
- Amúgy én azon gondolkodtam, hogy nem mondjuk el a nevét. Nemsokára úgy is kiderül, hogy fiú-e vagy lány, akkor gondolkozunk majd a nevén, de azt nektek csak a születése napján mondjuk el- mondom az ötletem.
- Ez jó ötlet!- egyezik bele Riker.
- Ti tudjátok- von vállat apa.
Később mindenki hazaért, a szüleim maradtak, így az egész család együtt ebédelt végre. Mindenki a babáról beszélt, ám felmerült egy téma, ami jó is és rossz is volt. A banda nemsokára turnéra megy, így megint egyedül maradok itthon. Vagyis a Fanniékkal, ugyanis Anna a kozmetikáját csinálja, Fanni meg nemrég talált munkát. Hát, megint előjönnek a régi idők. Hárman ücsörgünk a szobámba és mindent kibeszélünk. Csak most nem kedzünk el ugrálni R5 számra. Vagyis a lányok lehet, de én nem. A Clevver Tv interjút akar velünk készíteni, szóval Riker és én holnap mindent bevallunk...

* Másnap*

- Mi van, ha megutálnak? Ha miattam haragudni fognak a rajongók? Ha kevesebben mennek a koncertre- idegeskedek az autóban már korán reggel, a Clevver Tv stúdiájához közel.
- Nyugi már! Nem fog senki megutálni. Előbb-utóbb úgyis született volna egy gyerekünk- fogja meg Riker a kezem. Bár Riker szavai nyugtatóak voltak, én még mindig azon agyaltam, hogy mi lesz, ha már mindenki tudni fogja. De nem eshettem pánikba, hiszen mire észbe kaptam már bent voltunk a stúdióban. Gyors smink, haj igazítás, megkaptuk a mikrofonokat és kezdődött is az adás.
- Jó reggelt! Ma két énekes vendéget fogadunk, egyikőjük az R5 legidősebb tagja, másikuk pedig a Glee sztárja. Köszöntsék Riker-t és Ramit- mondja a műsorvezető, mire bemegyünk és leülünk a kanapéra.
- Sziasztok!- köszönünk.
- Ha jól tudom, két bejelentésetek is van, a rajongók számára-mosolyog a műsorvezető.

- Igen. Bár gondolom, a bejelentéseinket már sejtik, vagy esetleg beszélnek róla, de szeretnénk megerősíteni. Riker és én valóban együtt vagyunk, már egy jó ideje- mondom, mire Riker megfogja a kezem. Rá mosolyogtam és figyeltem a további kérdésekre.

- Hol ismertétek meg egymást? A Glee-ben?

- Nem, igazából nyár elején költöztem ide a szüleimmel, Los Angelesbe, és Riker-rel egy vacsorán ismerkedtünk meg- válaszolok. Persze, ez nem volt elég a médiának, szinte teljesen kivesézték a megismerkedésünket, első randinkat, mindent.

- És mi lenne a másik hír? Talán esküvő?- nevet a kamerába.

- Azt még nem terveztük. A másik bejelentésünk, hogy Raminak és nekem nemsokára, gyermekünk lesz- mondja Riker, mire a műsorvezető kicsit megdöbben.

- Ez csodálatos hír! Gratulálok!- bólint. Persze ez sem volt nekik elég, minden félét kérdeztek majd végre búcsúzás és távozás. Gondoltam, nyugodtan kisétálhatunk és hazamehetünk, de nem. Hogy is hihettem azt, hogy miután bejelentjük, hogy gyerekünk lesz, simán elegendnek. Egy csomó sajtós és rajongó szállta meg Riker kocsiját.

- Mit csinálsz?- nézek a zsebében kotorászó Riker-re.

- Segítséget hívok- veszi elő a telóját és valakivel nekiáll beszélni. Én addig csak bámultam ki az üvegajtón, és néztem a rengeteg fotóst és rajongót, akik minket fotóztak és videóztak. Pedig még az épületben voltunk. Pár perc múlva egy ismerős kocsi gördült be a parkolóba, és kiszállt belőle Ross. 

- Komolyan?! Ross? Más nem volt otthon?- nézek Riker-re. 

- Az is csoda, hogy felvette a telefont. Inkább gyere!- fogja meg a kezem és kicsapja az ajtót. Míg Ross nagynehezen a fél rajongótábor figyelmét elterelte, mi gyorsan kimentünk. Ám, mikor valaki meglátta valaki, hogy kimegyünk, elkiálltotta magát, és megint mindenki a nyomunkba volt.

- Ülj be!- nyitja ki a kocsi ajtaját Riker.

- Nem kell kétszer mondani- pattanok be gyorsan és becsukom az ajtót. Riker intett Ross-nak majd mind a ketten beültek, Ross a saját kocsijába, és elindultunk. 

- Soha többé ilyen interjút- döntöm hátra a fejem.

- Pedig még csak most jön a káosz- mondja Riker. Már alig vártam, hogy hazaérjünk, és reméltem, hogy a házat nem szállták meg a sajtósok. Mikor hazaértünk gyorsan kiszálltam a kocsiból és bementem.
- Minden oké?- fut elém Rydel.
- Az biztos, hogy egy ideig mi leszünk az újságok címlapján- mondja Riker.
- Jól vagy?- néz rám Delly, mire csak bólintok.
- Csak nem tudom, hogy ezek után, hogyan megyünk el a holnapi ultrahangra?!- nézek Riker-re.
- Aludjatok nálunk!- jön a nappaliból anya.- Csak ma este. Holnapután már úgyis elutaztok- néz Riker-re, mire bólint. - Akkor pakoljatok össze, és gyertek!- mondja anya. Felmentünk Riker szobájába, ő összepakolt pár cuccot, én meg a sajátomnak a nagyját, hiszen apáékkal kibékültem, és elindultunk.
- Mit csináljunk?- ül le az ágyamra Riker.
- Nem tudom- ülök mellé.
- Nem legyél már ilyen szomorú. Minden rendben lesz- puszilja meg a vállam.
- Szia, Naya!- veszem fel a telefonom.
- Miért nem mondtad, hogy elmondjátok a világnak, hogy terhes vagy?- kérdezi kicsit idegesen.
- Bocsi, csak annyi minden történt mostanában- fogom a fejem.
- Mesélj!- kérlel, mire belekezdek. Elmeséltem neki, hogy kibékültem apáékkal, hogy Fannival minden rendben, hogy Riker holnapután elmegy turnézni, hogy ma mi volt és, hogy holnap vizsgálatra megyek. Nagynehezen letette, mire ledőltem Riker mellé.
- Jó sokáig tudtok beszélni- néz az órájára.
- Ő Naya! Hiszen ismered- mondom mosolyogva. Riker magához húzott, majd szorosan átölelt, és így feküdtünk sokáig egymás mellett, csendben.