Álmok és vihar

Na király. Megint eltévettem az erdőben. Most fogalmam sincs, hogy hol vagyok és, hogy jutok haza.
Már vagy egy órája itt sétálok amikor hangokat hallok. Forgolódom de a hang mindig más irányből jön.
- Ki az?-kérdezem.
- Szia Rami!- hallok meg egy ismerős hangot magam mögött.
- Te mit keresel itt?- nézek idegesen.
- Na ugyan. Tök jóban voltunk régen.
- Épp ez. Az régen volt. Én már lezártam a múltat.
- Nem gondoltam volna. Emese se tudta lezárni.- mondta Dominik.
- Na ide figyelj. Emese nem tette túl magát rajtad. Egy szánalmas ember vagy.- kiabálltam.
- Lehet. De te sem vagy külömb. Miért akarod beetetni magadnak, hogy Emese jó barátnőd? Hiszen utál. Miután szakítottunk másokkal barátkozott. Téged eldobott.- mondta cinikusan.
- Fejezd be! Te tetted őt ilyenné. Miattad változott meg teljesen!- kiabálltam.
- Na! Csak beszélgetni akarok!- lépett közelebb.
- Veled én nem akarok beszélgetni.- mondtam.
- Ugyan. Hiszen kivel tudnál beszélgetni?! Emese nem foglalkozik veled. Más barátnőd meg nincs.
- Hazudsz!-löktem el. Hírtelen felidegesedett és engem is ellökött mire elestem.
- Fejezd be!- hallottam meg a hátam mögött egy lány hangot. Ismerős volt.
Dominik eltűnt mire az ismerős személy odajött hozzám. Ránéztem és akkor leesett, hogy ki az.
- Emi! Te..te mit keresel itt?- néztem rá csodálkozva. Emi szép volt, mint mindig. Haja kiengedve, fehér ruhát viselt.
- Nem tudtál elbúcsúzni!- mondta. Felkeltem és a nyakába ugrottam.
- Ne haragudj rám! Az én hibám.- mondtam könnyes szemmel. Emi eltolt magától.
- Mégis mi lenne a te hibád?- kérdezte mosolyogva.
- Hogy meghaltál.- mondtam.
- Nem a te hibád. Senki hibája.
- De mi történt?-kérdeztem.
- Nem fontos. Most viszont mennem kell. Szia!- mondta és elindult.
- Várj Emi! Had búcsuzzak el! Várj meg!- kiabálltam de eltűnt.
Hírtelen minden sötét lett és csak hangokat hallottam. 
Meghalt!! Miattad! El sem búcsúztál tőle. Nem is szeretett.

- Emi!- kiálltottam fel sírva. Abban a pillanatban Riker ugrott oda hozzám és Rydel is felkapta a fejét.
- Nyugi! Semmi baj!- mondta Riker és magához ölelt. Sírtam. Sírtam mert fájt. Nagyon fájt.

* Ross szemszöge*
A Tv-t néztük Fannival és Ratliffal amikor Rydel lejött.
- Jobban van?- pattant fel egyből Fanni és Rydelhez ment.
- Elaludt de felébrett és megint sír.- mondta majd leült a kanapéra ahol Ell átkarolta.
Fanni is visszajött hozzám mire megfogtam a kezét.
- Minden rendben lesz. Raminak most nehéz de rendbe jön. Csak pár hét.- mondtam.
- Legutóbb akkor volt így kiakadva amikor a dédi mamája halt meg.- mondta Fanni.
A TV-ben pont a hiradó kezdődött.
- Üdvözlöm önöket! Egy fontos hírt szeretnék közölni. Hatalmas vihar várható Los Angelesben. Aki teheti maradjon otthon és ne induljon útnak. Köszönöm a figyelmet!- mondta a műsörvezető és már folytatódott is a reklám.
- Vihar? Dehát süt a nap!- mondta Ell és kinéztünk az ablakon. Igaz, hogy sütött a nap de kezdett beborulni és még a szél is fújt.
- Felhívom Rockyt!- állt fel Rydel és felhívta az említett személyt.
- Még mindig sétállnak?-kérdeztem.
- Szia Rocky! Gyertek haza mert nagy vihart mond. Siessetek! Szia!- rendezte le Rydel a telefonálást majd visszaült Ell mellé és tovább néztük a TV-t.

* Rami szemszöge*

Nagynehezen abbahagytam a sírást és felnéztem. Riker aggódóan nézett rám.
- Vele álmodtál?-kérdezte.
- Igen.- mondtam és letöröltem egy könycseppet az arcomról.
- Ne haragudj, hogy itt sírok meg sajnáltatom magam!- mondtam és felálltam.
- Most hülyéskedsz!? A pasid vagyok jó, hogy itt sírsz és nem valaki másnál.- állt fel ő is.
Erre egy kicsit elmosolyodtam mire közelebb lépett hozzám.
- Mosolyogj! Tudom, hogy nehéz. De próbáld meg.- mondta. Egy kicsit elmosolyodtam mire ő is.
Lassan közelebb hajolt hozzám majd megcsókolt.
- Megyek.- mondtam és megöleltem.
- Hova?-kérdezte miközben kimentem a szobájából.
- Haza. Egy kicsit egyedül szeretnék lenni.- mondtam ahogy lementem a lépcsőn.
- Biztos?-kérdezte Riker.
- Igen! Köszönök mindent tényleg. De most egyedül kell lennem.- mondtam és megöleltem.
- Sziasztok!-köszöntem a többieknek és elindultam.
Nem haza mentem hanem a parkba. Tudom, hogy nem kellet volna Rikernek hazudni de most tényleg egyedül akarok lenni. Ha haza mennék anyáék tuti, hogy félpercenként benéznének hozzám.
Tudom, hogy most mindenki csak segíteni akar de csak azzal tudnak segíteni ha egyedül hagynak.
Sétálltam a parkba. Sokan voltak azért gondoltam, hogy elmegyek a tóhoz ahol Rikerrel szoktam lenni.
Miközben sétálltam egyre jobban kezdett fújni a szél és kezdett beborulni az ég. De ez most nem érdekelt.

* Riker szemszöge*

Leültem én is a kanapéra de annyira nem tudtam figyelni. Gondolkoztam. Arra viszont felfigyeltem, hogy Rocky és Anna szinte úgy estek be a házba.
- Mi történt?-kérdeztem.
- Igazad volt Rydel. Jön a vihar.- mondta Rocky.
- Mi?- kérdeztem.
- A hiradóban mondták, hogy nagy vihar lesz.- mondta Ross.
Azonnal felpattantam és az ajtó felé vettem az irányt.
- Hova mész?-kérdezte Rydel.
- Ramiékhoz. Valami azt súgja, hogy jobb ha megnézem, hogy otthon van-e.- mondtam.
- Megyek veled.- állt fel Rydel.
Ketten indultunk át a szomszédba.
- Sziasztok! Rami?-kérdezte Rami anyukája amikor ajtót nyitott.
- Nincs itthon?-kérdeztem.
- Nincs. Azt hittem nálatok van.- mondta Rami anyukája mire az apukája is megjelent.
- Azt mondta, hogy hazajön mert egyedül szeretne lenni.- mondtam és kezdtem ideges lenni. Nem mintha eddig nem lettem volna az.
- Pedig nem jött haza. Remélem nincs baja.- mondta Rami anyukája.
- Megkeresem!- indultam el.
- Riker de jön a vihar!- kiabállt utánam Rydel.
- Épp ez! A vihar jön Rami meg valahol kint van. Meg kell keresnem.- mondtam.
- Megyek veled!- jött ki Rami apukája.
- Én is megyek!- mondta Rydel.
- Nem! Te hazamész és szólsz ha esetleg hozzánk megy.- mondtam.
- Nem! Én is megyek. Ell majd szól ha oda megy.- mondta és elővette a telefonját. Szerintem SMS-t küldött Ell-nek. Nem nagyon örültem, hogy Rydel velünk jön mert nem akarom, hogy bármi baja essen.
De nem kezdtem el Rydellel veszekedni mert akkor csak az idő telt volna. Elindultunk a park felé ahol szétszéledtünk és megbeszéltük, hogy ugyanitt találkozunk. A szél egyre jobban fújt. Dörgött az ég, villámlott és az eső is szakadni kezdett.

* Rami szemszöge*

Már szakad az eső de én még mindig a tavat nézem és a fűzfa alatt kuporgok. Nagyon fázom.
Régen alig mertem kimenni amikor elkezdett dörögni az ég most meg itt ülök a vihar kellős közepén.
De nem érdekel. Nem akarok sehova menni. Emese meghalt. Ebbe belegondolni is szörnyű.
Újjab könycseppek folytak le az arcomon.

* Riker szemszöge*
Mindenütt kerestem de sehol sem találom. Egyre nagyobb a vihar és egyre idegesebb vagyok.
Visszamentem arra a helyre amit megbeszéltünk, hogy ott találkozunk. Rydel és Rami apukája is pont akkor értek oda.
- Sehol nem találom!- mondta Rydel aggódva és a sírás határán.
- Én sem! Riker?- nézett rám Rami apukája.
- Semmi.
- Hova mehetett?!- kérdezte szerintem magától Rydel. Ahogy elgondolkoztam beugrott.
- A tó!- mondtam és elkezdtem rohanni a tó felé.
Csak rohantam és rohantam. Mikor odaértem körbenéztem. Közben hallottam, hogy Rydelék is jönnek.
Körbenéztem majd megláttam egy fehér ruhás lányt aki a fűzfa alatt feküdt.
- RAMI!- kiabálltam és azonnal rohanni kezdtem felé.